A zenetörténet parányi történésének ünneplésére, köszöntésére kerül sor ma, 2010. szeptember 25-én. A sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus vegyes kar 30. születésnapját, névadását ünnepeljük, melynek otthona az évtizedek során a Kónya Ádám nevét viselő művelődési ház volt.

Kórusunk vezéreszméje a kezdetektől mai napig elődeink dalos hagyományainak folytatása, ápolása, gazdagítása, zenei anyanyelvünk művelése, mely szebbé teszi mindennapjainkat, és nem engedi elfelejteni, kik vagyunk, és mit örököltünk elődeinktől, amit meg kell őriznünk, tovább kell adnunk.
Kórusunk megalakulása óta mindig jelen volt és jelen van a város, a megye, az ország kulturális életében. A különböző találkozókon, versenyeken elnyert díjak, oklevelek, emléklapok fémjelzik kitartó munkánk eredményességét.
Úgy érezzük, hogy a három évtizedes együtt énekléssel hozzájárultunk a kodályi gondolat megvalósításához, miszerint: ,,nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek tudunk lenni."
A három évtized alatt 174 dalos énekelt a kórusban. Jubileumi ünnepségünkön 40 dalost tartunk nyilván, akik kitartó hozzáállásukkal tovább ápolják a kórus hírnevét.
Ezekben az ünnepi pillanatokban nagy tisztelettel és főhajtással adózunk 27 elhunyt dalosunk emléke előtt, a Mindenkori Dalosok Kopjafájánál minden esztendőben virágkoszorút helyezünk el.
Az elismerés legnagyobb fokozatával köszöntjük a ma is éneklő kórusalapító tagokat, akik 1980. október 2-án az első próbán is jelen voltak: László Attila karnagy, Jakabos Erzsébet szoprán, Könczei Julianna alt, Botos Ferenc basszus. Az alakuló évben kapcsolódott be és énekel mai is velünk: Birtalan Margit szoprán, Grünman Margit alt.
A megtanult több mint 150 kórusmű felöleli a zenei korok hangzásvilágát a reneszánsztól a kortárs zenéig, átfogva a kórusfajok széles skáláját.
Hangverseny műsorainkat a gazdag, színes, változatos hangzás jellemezte, a reneszánsz évében, a Kodály, Bartók, Bárdos, J. Haydn és az erélyi magyar zeneszerzők emlékestjein.
Az elmúlt évek során dalos baráti kapcsolatokat alakítottunk ki és tartunk fenn hazai kórusokkal, 1990 után magyarországi, szlovákiai, bácskai magyar énekkarokkal is. Énekeltünk az Országház kupolatermében, a kölni dómban, a salzburgi katedrálisban.

László Attila karnagy

Harminc év — fél emberöltő. Ennyi idő telt el, mióta egy csapat pedagógus, mesterember, értelmiségi és mások összefogtak, és megszületett Sepsiszentgyörgyön egy vegyes kórus, amely 1986-tól a Cantus Firmus (vezérdallam) semleges nevet viseli. Semleges, mert a 80-as évek elején a diktatúra már közelített tetőfokához, mindenre fokozottan odafigyeltek, a repertoárt szereplés előtt jóvá kellett hagyatni, színre lépésünket ,,vizionálás" előzte meg. Emlékszem olyan decemberi előadásra, amikor négyszer kellett újrarendezni a műsort, míg végül sikerült a magyar számok java részét kigyomlálni belőle. Megyénk cerberusa, Gavra elvtárs már azt is megtiltotta, hogy székely ruhásan lépjünk színpadra, és felerészt román nyelven kellett énekelni, de ezt mi egyszerűen megtagadtuk.
1980. október 2-i ,,születésünket" sem fogadta ujjongás, hiszen a női hangokat a tanügyiek női dalárdájából csábította el Jakabos Erzsébet tanítónő kollégánk, akinek fejében megszületett az ötlet, hogy vegyes kórust alakítsunk. A születésnél László Attila, megyénk Erdély-szerte, de határokon túl is ismert karmestere is tevékenykedett, aki a kultúra és kórusmozgalom terén végzett évtizedes munkájáért számos elismerést kapott, többek között Sepsiszentgyörgy Pro Urbe-díját.
Rövid idő alatt bizonyítottunk is, mi lettünk a város, a megye reprezentatív vegyes kórusa, ami azt is jelentette, hogy minden hivatalos ünnepen jelen kellett lennünk. Repertoárunkban magyar és román népdalfeldolgozások, klasszikus és magyar zeneszerzők művei is szerepeltek. Legelső előadásunkon Birtalan József szép jövőt jósolt, ami be is teljesedett. A rendszerváltásig két országos első, egy második és egy harmadik díj, a lugosi Ion Vidu kórustalálkozó harmadik díja, a piteşti-i D. G. Kiriac Országos Kórusverseny nagydíja és a zsűri különdíja, valamint a suceavai Ciprian Porumbescu Kórusverseny dicsérő oklevele fémjelezte munkánkat.
A diktatúra bukása számunkra is meghozta a szabad­ságot. Nem szóltak már bele a repertoár összeállításába, nem volt már kötelező románul énekelni, végtelen távlatot nyitott előttünk a vallásos, egyházi művek gazdagsága, szabadon énekelhetünk. Ott vagyunk valamennyi március 15-én, a bodoki, nagyajtai, baróti és egyéb kórustalálkozókon. Megnyíltak a határok, bővülhettek kapcsolataink anyaországi, más országbeli kórusokkal. Évtizedes barátság köt össze Mezőkeresztes férfikarával és citerazenekarával, Pétfürdő férfikórusával, a padragkúti bányászkórussal. Sikerült felkeresnünk vajdasági, felvidéki helységeket, kórusokat, de sikeresen jártuk meg Nyugat-Európát is. Ünnepi évfordulónk vendége épp a szepsi Vox Columbellae kórus, melynek vendégszeretetét mi is élveztük felvidéki szereplésünk alkalmával.
Az utóbbi tíz évben, mint a Romániai Magyar Da­losszövetség tagjai, különös hangsúlyt helyeztünk a szórványszereplésre. Brassó után megjártuk Nagy­szebent, Fogarast, Kolozsvárt, Dévát és sok olyan szórványtelepülést, ahol a magyar dal jórészt csak a templomokban csendül fel.
Ünnepségünket a szűkös anyagiak ellenére is szeretnénk emlékezetessé, magasztossá tenni. Várjuk városunk zenekedvelő polgárait ma délután öt órakor a belvárosi református templomban ünnepi hangversenyünkre. A telt ház mindig öröm számunkra, hisz azt jelzi: fáradságos munkánk nem volt hiábavaló.

Botos Ferenc, a kórus egyik alapító tagja