Tulajdonképpen okirat-hamisítással vádolta meg a román oktatási rendszer önmagát, mikor a legutóbbi vitán azzal seperték le a kisebbségiek érvét: azonos értékű érettségi diplomát csak azonos követelmények teljesítése mellett lehet kibocsátani. A mai románoktatás megreformáslásának elutasítói ezt szegezik szembe azzal az igénnyel, mely a külön tananyag és módszertan mellé külön vizsgatételeket is kér a más anyanyelvűek, a kisebbségi iskolák végzősei számára.
A vitára Băsescu elnök nagy port felvert idevágó felismerései nyomán került sor a tanügyminisztériumban, és a hivatalos álláspont merevsége miatt eredmény nélkül zárult, egyelőre elnapolták. A magyar diáknak, mint ismeretes, nem anyanyelvéből úgy kell vizsgáznia azonos tananyag és elvárások szerint, mint román társának román nyelv és irodalomból, s ezt már az Országos Diszkriminációellenes Tanács is az esélyegyenlőség súlyos megsértésének minősítette. A reformtól elzárkózó hivatalos kurzus azonban makacsul kitart álláspontja és a fentiek szerint hamis érvei mellett is.
Mert valójában mit is ér a kisebbségi iskolák érettségi diplomája? Azt jelenti-e, hogy az a diák azonos szinten birtokolja a többségi nyelvet és tananyagot román társával? Idegen nyelvet anyanyelvi szinten megtanulni olyan elvárás, amit általános mérceként felállítani nem lehet, s tulajdonképpen burkolt beolvasztási szándékot fed, tehát súlyosan diszkriminatív, és mérhetetlen keserűséget okoz. Nem is beszél általában ugyanúgy románul a kisebbségi diák, az oklevél tehát csak elfedi a tényállást, távolról sem tükröz azonos nyelvi kompetenciát. Másfelől érdemes kiemelni a tudástöbbletet, amit e diploma mégis kifejez: a diák anyanyelvi tudásának és kultúrájának bizonyos szintű ismeretéről tanúskodik, e tekintetben tehát többet ér amannál. Érdemes szétnézni a nemzetközi nyelvoktatás háza táján, hogy fogalmat alkossunk magunknak arról, mire is vágyik valójában a kisebbségi oktatás. A legnagyobb tapasztalatot felhalmozó angoltanítás eredményei például mérvadóak lehetnek. Angolból nem véletlenül van több szintű nyelvvizsgára lehetőség már itthon is, s e nyelvet nem elavult illúziókat kergető kis nemzetállamocskában, hanem az egész világon beszélik már. Vajon nem kellene nálunk is arra törekednünk a süketek párbeszédének folytatása helyett, hogy a magyar tanulóknak lehetővé tegyük: románból eleve más tanagyagból vizsgázzanak, mint román társaik, teszem azt az angol alap- vagy emelt szintű vizsgák mintájára? Miről is szól az érettségi diploma? Arról, hogy a magyar diák román anyanyelvű? Hiszen a mai minisztériumi elvárások ezt erőltetik. Nos, e szemlélettel leszámolni persze csak akkor lehet, ha lemondunk arról az előítéletről, amit Adomniţei tanügyminiszter legutóbb sem mulasztott el megfogalmazni: a magyar diákot úgymond fel kell zárkóztatni román társához, és ezt a nyolcadik osztályig végzi el az iskola, attól arrafelé tehát lehet azonos a tankönyv és módszertan. A miniszter és a hivatalos vonal tehát abból indul ki, a kisebbségi tanuló olyan fogyatékos román, akinek hátrányát be kell hoznia, hogy azonossá váljon a többségi diákkal, holott ő csak más, és másságának kér érvényesülési lehetőséget a románoktatásban is.
