Az egykori államelnök, Emil Constantinescu egészen példátlan verbális támadást intézett utódja, Traian Băsescu ellen. Példátlant, mert a geológus professzor, minden eddigi kirohanást túllicitálva, egyszerűen pojácának tartja a mostani államfőt, olyan bábfigurának, aki a különböző titkosszolgálatok paprikajancsija, s ezek szolgálatainak fejében elfogadja a ,,hálózatok" potentátjainak irányítását, beleszólási jogukat az ország gazdasági, politikai és ,,humángazdálkodási" dolgaiba.
Mielőtt továbbmennénk, érdemes visszapillantani arra, milyen elnök is volt Emil Constantinescu a maga államfői mandátuma alatt.
Semmi esetre sem volt az, akire az őt hatalomba juttató akkori ellenzék számított, inkább határozatlan, habozó politikus volt, sokszor kétbalkezes, amit Ion Iliescu többször magyarázott olyképpen, hogy a professzor úrnak nem csak a politikai tapasztalata hibádzik az államfői feladatkör ellátásához, de érzéke sincs hozzá. Tény, hogy a megválasztásakor elmondott Egyetem téri beszédének ígéreteiből semmit nem váltott be, s ünnepélyes kijelentése, miszerint Romániában soha többé nem lesznek ,,áldozati nemzedékek", szónoki malaszt maradt, semmi több. A jobboldali kormánnyal sem tudott igazán együttműködni, s többek között ez okozta, hogy az egész kormányzati munka kapkodó és fejetlen volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint a sűrű kormányfőváltások, a miniszterek jövése-menése s az új erőre kapott bányászjárások ténye, amelyek komolyan destabilizálták az országot. Persze, Constantinescu utólag megpróbálta mentegetni magát, többkötetes könyvet is írt elnöki tapasztalatairól, de ez nem változtat a tényeken.
Most Băsescu államfőt támadja, s fulmináns írásában azt állítja, hogy ez nem tesz egyebet, mint azt, hogy Putyin orosz elnök diktatúrájának Dâmboviţa-parti paródiáját valósítja meg Bukarestben, olyan rezsimet, mely a titkosszolgálatok foglya, s ha ezek a maguk rendjén uralkodhatnak a társadalom felett, Băsescu is elvárja, hogy messzemenően kiszolgálják hatalmi ambícióit. Constantinescu ide sorolja a korrupcióellenes ügyészség apparátusát is, mely csak arra jó az államelnök számára, hogy politikai ellenlábasaival leszámoljon, s közben háborítatlanul futtassa a maga korruptjait, megvédje a táborához tartozó oligarchiát.
Ez is súlyos vád, de még súlyosabb az, hogy Constantinescu mindezt Traian Băsescu múltjából vezeti le, aki — szerinte — már a tengerészeti akadémián besúgó volt, s az évek során fokozatosan emelkedett a szekuritátés ranglistán, rangrejtve persze, hogy most, államfőként gazda és szolga legyen egyetlen személyben. Meggondolandó.
Mond azért nyilvánvaló igazságokat is Constantinescu, azt például, hogy az államfő teljesen kézi vezérléssel próbál irányítani, s ennek az igazolására nem nehéz példákat találni, hiszen éppen a minap jelentette ki Băsescu, hogy a pártok közül egyedül a Demokrata Párttal konzultál, ha muszáj...
Az elszólások tennék az embert?
