Tüntettek a rendőrök, és vigyáztak rájuk a csendőrök. A rend őrei, a tüntető rendőrök egy darabig törvényesen demonstráltak, aztán mert miniszterük nem akart szóba állni velük, törvénytelenül elindultak törvényességet keresni a Cotroceni-palotába. Az akkor még boldog buldog Vasile Blaga mostanra már buldogtalanul lemondott a csontról, illetve miniszterségről.
Ez már egy szép gesztus! Gusztus dolga, de én értékelem. A rendőrök pediglen ártatlanok. Tudták azt, hogy elnökünk milyen nagyon szeret a nép körében mutatkozni, népszerűségben sütkérezni, és fényképezkedni. Ezért mentek az elnöki palotához. De a dolog nem jött össze. Az elnök állítólag nem volt ott. Ha tudta volna, hogy jönnek, bizonyosan hazaszaladt volna a palotába.
Ráadásul a miniszterelnök Bocnak is bokros teendői támadtak New Yorkban. Bár az ellenzék szerint ott éppen aludt, mikor itthon égett a háza, vagyis a hazája. De azért nem rohant haza. Itthon a rendőrök éppen akkor aknázták volt alá az államhatalmat. De ő nem tudhatta, mert itt fényes nappal tették, de ott éppen éjjelre esett. És ő is kétségbeesett, mikor hazajött.
Végül is a rendőröknek a dolgok nem jöttek össze. Illetve jól sült el a dolog, mert egy rendőri pisztoly sem sült el. Szakértők szerint a csendőrök jól tették, hogy nem léptek fel törvényesen a törvénytelenség ellen, mert akkor vér is folyt volna. Akkor nem csak a bűnözők verték volna a rendőröket, ahogy szokták, hanem a csendőrök is. A statisztikák szerint ugyanis minden napra esik egy rendőrök elleni erőszak. Lehet, hogy a csendőrök arra gondoltak: majd, mikor ők sztrájkolnak vagy tüntetnek, ellenük a rendőrök is csak kesztyűs kézzel lépnek fel? Most mindenki fel van háborodva, hogy a rendőrök elhajigálták sapkáikat. Kézzel dobálták és lábbal tiporták a haza felségjelét, a címert. Pedig ők csak örömükben tették, mert eljutottak a Cotroceni-palotáig. Hát nem örömében dobálja fel az ember a sapkáját? Néhányuknál pisztoly is volt. Mivel szabad idejükben tüntettek, munkából hazafelé menet, nem volt idejük letenni a fegyvert. Bár amilyen Bukarestben a közbiztonság, lehet, szükségük van rá. Még olyant is láttunk nemrég, hogy egy polgármester ellopatta a kapukat az egyik rendőrőrsről, mert a rendőrök nem őrizték jól a temetőkaput, és azt a harang után ellopták a tolvajok. Ezért a polgármester a rendőrség kapuját tetette oda.
Traianus Băsescus, a rettenhetetlen róm(áni)ai harcos, a román nép hű fia rettentően felveszett, mert a rendőrök olyanokat kiabáltak, hogy: gyere ki, te ocsmány dög! Ilyen körülmények között mondotta, hogy nem tart igényt szolgálataikra. Mikor konvojban halad népboldogítani valamerre, akkor nincs szüksége a rendőrökre. Csakis az őrző-védő szolgálatra. Azoknak nincs joguk leállítani a forgalmat, amerre a király léptet. Errefel a kicsi Boc is kijelentette, hogy ő sem.
Bár végül is még szükségünk lehet a rendőrségre. Mert mi itt mind hápoghatunk: a szamárbőgés nem hallszik a mennyországba. Annál inkább a puskaropogás. És Radu Mazăre, a néha náci egyenruhában pózoló bohóc is megmondta: kell még egy forradalom. Hát nem mondom, csakis ezek az egyenruhások lennének képesek kifőzni nekünk egy jó kis katonai puncsot, amitől aztán köhöghetnénk szabadságunk és életünk végéig. De ez a kormány is megérdemelné.
