S mert itthon is hasonló könyv készül, ugyancsak DVD-melléklettel Erdély földjéről, belepillantottunk a könyvecskébe: mi az, ami összeköt minket? Igaz, hogy a könyv a templomok délben megszólaló harangjaival foglalkozik, kutatók számára részletes tudományos adattárral — éppen műfaji jellege folytán — nem rendelkezik. És mégis... benne ismét mi is ott vagyunk!
A várjátékok népszerű helyszínén, a fürdőváros Gyu­lán a török veszedelem elől a Körösök nádasaiban rejtették el a bujdosók első kegytemplomuk Mária-képét. Ennek emlékére nevezik a gyulai kegyhely templomát Nádi Boldogasszony-templomnak. Ebben a templomban szentelték püspökké 1941-ben torjai Apor Vilmost (1892—1945), aki negyedszázadig volt a belváros plébánosa. 1997-ben a mártír főpapot II. János Pál pápa boldoggá avatta. Itthon vagyunk — ujjongtam magamban. A templomban Simon Vero­nikának a főpapról készült festménye, a templom főbejáratával szemben Bocskay Vince, szovátai művészünk egész alakos Apor Vilmos-szobra. Szű­kebb pátriájában a torjai Mária-kápolna homlokfalán emléktábla, előterében mellszobor őrzi örök emlékét.

Apor Vilmos

Az ikladi evangélikus templom (Pest megye) nagyharangja, melyet a soproni Seltenhofer cég készített (hasonló harang szól a felső-háromszéki Papolcon is), Rózsa Sándorra emlékeztet. A falu főúri családjának sarja, a XIX. században élő Ráday Gedeon hadügyminiszter vállalkozott ugyanis arra, hogy felszámolja az alföldi betyárvilágot. A helyi legenda szerint ikladi kastélyának pincéjében őriztette a híres betyárt, Rózsa Sándort. Hogy hol járt és hol nem járt a betyár? Úgy lehet, mindenütt — hiszen a székföldi Erős­­d­ön is van egy kisebb résbarlang a Veczerkő-sziklában, melyről azt tartották a régi helybeliek, hogy sokáig ott tanyázott. Lehet, hogy igaz, miként az is, hogy végső pihenőre Erdély földjébe helyezték Szamosúj­váron. S mert ott raboskodott, a város híres börtönében, sírja is a Rabtemetőben. Mondják, hogy a virág soha nem hiányzik róla.
B izonyára van olyan ember, aki a sepsiszentgyörgyi parkban felfigyel a Szent József-templom déli harangjának "szép szavára". Azt azonban kevesen tudják, hogy a díszes harang lengyel földön készült, annak a hírhedt Przemysl városnak ma is működő öntödéjében, amelynek környékén az első világháborúban hősi halált halt székely és magyar fiúk százaiporladnak. Emlékét egy hatalmas oroszlán és vesztett harcok jelképeit ábrázoló tárgyak őrzik a Margit híd budai hídfőjénél.
Harangos kutatásaim alkalmával nem sikerült megtudnom semmit Przemysl öntödéjéről. Nos, a Pest megyei község, Kakucs új plébániatemplomába is ettől a galíciai cégtől rendeltek ugyancsak mutatós új harangot. Ekkor derült ki, hogy Przemysl öntödéjét Jan Felczynski mester alapította 1808-ban. A szentgyörgyi régi déli harang megrepedt, de nem öntették be. Ott látható míves faragott haranglábon a Szent József-plébánia udvarán. Tisz­telettel nyugdíjazták. A neves Andra­schofsky család munkája.
Mindig megkülönböztetett figyelemmel olvastam, ha Dózsa György­ről szóló könyv került a kezembe. A Békéscsaba közelében levő Két­egyháza régi kápolnája negyedtonnás nagyharangjának hangja is a tüzes trón mártírjára emlékeztet. Ebben a köz­ségben ringatták ugyanis bölcsőjét híres történészünknek, Márki Sán­dornak (1853—1925), aki elsőként írt máig is teljes életrajzot Dózsa Györgyről. Aztán meg a kétegyházi déli harangot az a Walser Ferenc mester öntötte budapesti műhelyében, akinek számtalan iskolacsengője hívja tanulásra manapság is háromszéki-erdővidéki gyermekeinket. Hogy csak egyet mondjunk: az albisi iskolában. Díszes haranglábra szerelték, faragta Kászoni Attila csernátoni faragómester.
A kétegyházi kápolna annak a barokk kastélynak a kertjében áll, melyet a település egykori birtokosa, Andrássy Zsigmond építtetett 1748-ban, s mely a XIX. század elején leégett. A neoreneszánsz kastély, kápolna és a harangláb 1860-ban újjászületett a neves Ybl Miklós tervei alapján. Azokról az Andrássyakról van szó, akiknek ősei Csíkszent­királyról származnak. No meg azt is tudni kell, hogy a román—magyar határhoz közel fekvő Két­egyháza az 1876-ban megszüntetett Zaránd vármegye egyik faluja volt, ahová a török kiűzése után Lőwenburg János József császári tiszttartó az 1700-as évek elején bánsági románokat telepített.
A harangos témánál tartva, mindenképpen említést érdemel a furcsa nevű Taktabáj kisközség a borairól híres Tokaj közelében, az Aktaköz-térségben. Ennek a falucskának 1700-tól a Patay család volt a birtokosa. XVIII. századi református templomában délben az a harang szól, amelyet Szlezák László ismert aranykoszorús mester öntött budapesti műhelyében 1922-ben. Nekünk annyi közünk van ehhez a településhez, hogy az említett Patay családból származik a mai Magyar­ország egyik legjelesebb harangkutatója, dr. Patay Pál, a Kárpát-medence harangjainak messze földön elismert szakértője, a bronzkor jeles régésze, aki könyveiben, tanulmányaiban erdélyi harangokról is megemlékezik. Az sem elhanyagolható tény, hogy a taktabáji református templom úrasztalán írták alá 1711-ben a szatmári békét. Utóbbi már csak azért sem, mert a kuruc szabadságharc tüze végigsöpört a Barcaságon és nálunk, Háromszéken is. Ha az író Mikes Kele­men édesapja nem a kuruc szabadságharc áldozata, soha nem lehetett volna a "kicsi Kelemen" a "Nagy fejedelem" íródeákja, s a törökországi levelekkel is szegényebbek lettünk volna.
II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát a nyírségi Tarpa főterén avatták fel 2003-ban, ahol Esze Tamás talpasai 1703-ban kibontották a Rákóczi-felkelés lobogóját. Nos, félezer kilométerrel errébb, Zágonban a Mikes Művelődési Központ udvarán is helyet kapott éppen ebben az évben a kuruc vezér bronz mellszobra. Kapcsok, amelyek minket szétszakíthatatlanul összekötnek.
Van még egy harang Tokajban, mely város birtokosai között találjuk többek között Hunyadi Jánost, a Szapolyaiakat, 1646-tól a Rákócziakat. A déli harangot Gombos Lajos, Őrbottyánban jelenleg is működő mester készítette 2000-ben. Erdélyben is már egyre több Gombos-féle harang szól. Számunkra talán az a legkedvesebb, melyet a Magyar Gárda öntetett báró Orbán Balázs emlékére, s melyet a nagy székely szülőfalujában, Székely­lengyelfalván 2009-ben helyeztek el.