Az Erdélyi Főkormányszék felszólítást intézett a kendert termesztő földművelőkhöz, hogy külföldi eladási lehetőség adódott: a Székelyföldről is felvásárolják azoktól, akiknek több kender termett.
Hogy pontosan tudják, mennyi kender kivitelére számíthatnak, felszólították a királybírókat, hogy írják össze az eladható kender kalangyáinak számát minden székben. Miklósvárszékről Bora Elek készít ismertetést a kender 1824. évi terméséről, és küldi a királybírónak. Levelét alább ismertetem:
,,Méltóságos Királybíró Úr. Alázatos tisztelettel kívántam jelenteni, hogy amint a Fő Gubernium folyó év július 2-án 6195 szám alatt költ kegyelmes decrétuma nyomán méltoztatott vala a Méltóságos Királybíró Úr nekem kötelességemmé tenni, hogy a fenn tisztelt decrétum tartása szerint nyomoznám ki, hogy itt Nemes Székünkben esztendőként mennyi kender szokott teremni, és annak kalangyáját 10 esztendők alatt micsoda áron adták el. Azon tisztelt rendelésnek elégtételéül elmentem személyesen Nemes Székünknek minden falujában, és mindenütt szoros megkérdezésem után fel adták a kender termést s annak 10 esztendőktől fogva való árát. Ezen ide zárt conpassusban feljegyeztem. Az idegen országba lehető vitelre nézve pedig mindenütt azt jelentették a lakosok, hogy most is azon specificátumban feljegyzett kendereknek legalább fele részből szövendő vásznakat idegen országba viszik, s annál fogva semmi hátramaradásuk nem lenne a nyers kender eladásába, sőt, ha jól megfizetnék a nyers kendernek az árát, még nagyobbra fejleszthetnék a kender termését. Azon való igyekezetüket, melynek jelentése mellett tisztelettel maradok a Méltoságos Királybíró Úrnak. Bora Elek, Nagyajta, 4 október 1824."
Rövid kimutatását Bora Elek így összegzi:
,,Miklósvárszéken 1824-ben 3000 kalangya kendert termesztettek. A házi szükségleten kívül két kalangyát athatnak el, vagy megszövik, és úgy adják el. Tíz esztendőt felvéve az átlagos termésnél 25 000 kalangya kendert lehet számolni. Ha a kender kalangyája 2 Forint és 30 Krajcár, akkor a tízévi termésnek felét, 12 500 kalangyát tudnak beadni. Bora Elek"
A kender értékesítése és egyre szélesebb körben való termesztése egész Székelyföldnek tekintélyes anyagi jövedelmet hozott. Azokat a kenderből szőtt vásznakat, melyeket itthoni használatra készítettek a miklósvárszéki asszonyok, a Hidvégi Kelmefestő Céh festette olyan színűre, amilyenre kérték, megőrizve még hosszú éveken át a népi hagyományokat.
