Innen már nincs tovább. A magyarországi önkormányzati választásokon a Fidesz felért a csúcsra. Nem volt túl nehéz, hiszen a magyarországi választópolgároknak nem volt túl sok okuk megváltoztatni áprilisi véleményüket. A dolog izzasztóbb része viszont csak most következik, hiszen a sportigazság eme szelete a közéletben is többnyire érvényesül: könnyebb megszerezni egy címet, mint megvédeni azt.
Noha egy településvezetés megválasztása sokszor egészen más indulatokat gerjeszt, mint a parlamenti választások, e törvényszerűség érvényesülése a vasárnapi voksolás esetében alig fenyegetett. Elsősorban azért, mert Magyarország részben már négy évvel ezelőtt narancsligetté vált, az irányt pedig tovább erősítette a magyar szocialisták egyelőre megállíthatatlannak tűnő mélyrepülése. Egyetlen kérdés várt csupán válaszra: képesek lesznek-e megőrizni erejüket a korábbi érára nemet mondó tavaszi igenek, vagy megrekednek a leváltó tagadás szintjén. Az eredmény ismert, a Fidesz az önkormányzati választásokon olyan arányban győzött, ami a kifinomult demokráciák versenyző többpártrendszerében is egészen kivételes, szinte példa nélküli. Az aktuális kérdés pedig immár az, hogy kit nyomaszt inkább az egyszínűség: a győztest vagy a veszteseket?
Nézzük előbb a győzteseket. Megnyugtató fölény, várakozásteljes béke honol, hiszen immár semmilyen szervezeti akadálya annak, hogy egy egész ország egyetlen nagy szimfóniában egyesüljön — egyrészt. Másrészt több száz éhes száj, kiéheztetett, sakkban tartott önkormányzat várja most joggal hűsége költségvetési és infrastrukturális jutalmát. Harmadrészt pedig ott van a győztes — akár kényszerű — nagylelkűsége, hiszen a kevés ,,renitens" település minden jövőbeli vélt vagy valós sérelme esetén készen áll majd farkast kiáltani a magyarországi társadalom kisebbik, ezért harsányabbik fele. Lesz-e, miből állni a többféle számlát, futja-e a politikai akaratból, felülkerekedhet-e esetenként a móresre tanítás zsigeri ösztöne?
A vesztesek most nagyon csehül állnak. A szocialistáknak nem csak sorozatos választási sikeretlenségükkel kell megküzdeniük, hanem a fiaskók nyomán formálódó erővonalak önfelmorzsoló erejével is. A Szili Katalin tegnapi távozásával immár tapinthatóvá vált omlásveszéllyel és Gyurcsány Ferenc visszatérési szándékával, amelynek kivédése — s ezzel a korábbi miniszterelnök végleges eltüntetése a politikai süllyesztőben – elemi érdeke a magyarországi baloldalnak.
A következő erőpróba a költségvetés kidolgozása, amire a piacok egyelőre csendesen, szinte lélegzetvisszafojtva várnak. A Fidesz politikai eltartóképességének határához közelít, vagy talán október harmadika óta már ott is van. A szavazófülkék forradalma véget ért. A jövő meg tényleg elkezdődött.
