Nem könnyű eligazodni a romániai magyar politikai, közképviseleti vagy civil szervezetek szövevényében. A sok személyi és célkitűzésbeli átfedés sem segít a tisztánlátásban, a tudatos maszatolásokról, ködösítésről szót sem ejtve.
A Székely Nemzeti Tanács útja és célkitűzései aránylag könnyen azonosíthatóak. Önmeghatározása szerint Székelyföld őshonos közössége, a székelység közképviseleti testülete, amelynek célja képviselni a székely közösség területi autonómia iránti igényét, elnyerni a történelmi terület autonómiáját, nemzeti alapú eurorégióvá nyilvánítását. Ennyi, nem több, nem kevesebb. És ezt az utat a 2003-as megalakulás óta különösebb vargabetűk nélkül járja.
A testület fennállása egyik legfontosabb, történelminek is túlzásmentesen nevezhető pillanata előtt áll: november 19-én az Országház főrendi üléstermében tartja soros munkaülését. A rendezvény várható ünnepi töltete adja magát, ám hibának is történelmi lenne, ha az ülés mindössze ennyiben merülne ki. A Parlament intézményével való közös rendezés egyrészt az új magyar kormány nemzetpolitikai elkötelezettségének bizonyítéka, másrészt az SZNT eddigi tevékenységének elismerése. Ezért az ülés önmagában is alkalmas lehet arra, hogy újabb hatalmas lendületet adjon a testület további munkájához, a várható médiaérdeklődés, a megnyíló kommunikációs csatornák pedig a székelység autonómiaigényének széles körű tudatosításához kínálnak fontos lehetőséget.
Hasonló mértékű azonban az ülés megfelelő előkészítésének és lebonyolításának felelőssége is. Az SZNT alapvető budapesti célkitűzése ismertetni a magyar kormánnyal a Székelyföld autonómiaigényeivel kapcsolatos, illetve nemzetpolitikai jellegű elvárásait és javaslatait. Az egyértelmű fogalmazáson, a szókimondáson túl roppant fontos, hogy az autonómiatörekvésekhez méltó színvonalú anyagok kerüljenek a nyilvánosság elé. Többek között abban a kényesnek ígérkező témakörben, miszerint a székelység önállósulási törekvéseiben Magyarországnak támogató és oltalmazó szerepet kell vállalnia, ahogyan Ausztria tette Dél-Tirol autonómiaharca idején.
November 19-én a Székely Nemzeti Tanács küldöttei népesítik be az Országházat. Az ünnepi ruhát és az ünnepélyes lelket azonban nem csak a Szent Korona melletti fényképezkedéshez kell majd magukra ölteniük a résztvevőknek. A tét sokkal inkább az, hogy a székelység képviselői méltó tartalommal tegyék kitörölhetetlen aktussá visszatérésüket az ország házába.
