A napokban avatták Kisborosnyón a Magyar-székely Történelmi Emlékparkban az 52. és 53. kopjafát. Ez az esemény azért is különbözött az előzőektől, mert Damó Gyula tanító, a park megálmodója és létrehozója meghívta 1952-ben végzett mikós osztálytársait is.
Damó kolléga alapos ismertetőt tartott a kisborosnyói emlékpark keletkezéséről, földrajzi helyzetéről és az emlékoszlopokról. Megtalálható itt minden történelmi esemény kopjafája a honfoglalástól a milleneumi évfordulóig, a rendszerváltásig, Szent István királyunktól a ’48-as szabadságharcig, történelmi nagyasszonyainktól a II. világháború áldozataiig.
Jelen alkalommal az egyik faragott oszlop — a rajta elhelyezett réztábla szerint — ,,A magyar szó apostolainak" rendeltetett. Ady Endre, Apáczai Csere János, Arany János, Balassi Bálint, Kazinczy Ferenc, Kosztolányi Dezső, Kölcsey Ferenc, Pázmány Péter, Petőfi Sándor és Vörösmarty Mihály neve vésetett fel, és jövő hónapban újabb réztábla felavatására kerül sor, majd később megint újabbakra, hiszen a magyar irodalom még sok kiváló, megemlékezésre érdemes személyiséget adott.
Ugyancsak ezen a napon avattunk emlékoszlopot az igazságnak és a szabadságnak, illetve a kettő megtestesítőinek — Mátyásnak, az igazságosnak és II. Rákóczi Ferencnek, a nagyságos fejedelemnek. Ez már a park 53. emlékjele.
A déli harangszóra óvodások, iskolások, a vitézi rend képviselői, magánszemélyek és mi, az 52-esek gyülekeztünk. A kopjafáknál székely ruhás lányok álltak díszőrséget. Damó Gyula bevezető szövege után tartalmas református egyházi szertartásra került sor. Bartos Károly papolci lelkipásztor beszédében hangsúlyozta: a kopjafák a magyar szellem, jellem égre nyúló nyelvei. Minden ember Isten álló szobra ebben a világban, mert mi Isten birodalmában élünk, és az Ő képére teremtettünk. A mi kopjafáink az égre mutatnak, és mi, a ma élő emberek is kopjafaként állunk itt. A mai fiatalok nehezen értenek meg minket, de ha mi, a nagytaták, nagymamák tudunk időt áldozni unokáinkra, akkor a mi életünk is égre fog mutatni, mert életet őrzünk, védünk, táplálunk.
Következett az emlékoszlopokon levő személyiségek rövid méltatása, majd a Nyíres Lokálpatrióta Kör köszöntője. Petke Julianna Reményik Sándor Az Ige című versét szavalta, Földes Csaba a Földek illata című verset, Pakucs Etelka ny. tanítónő a Székely miatyánkot. A műsor végeztével Bartos tiszteletes megáldotta az oszlopokat, majd koszorúkat, virágokat helyeztünk el. Az ünnepély legvégén Damó Gyula köszönetét fejezte ki a résztvevőknek, az osztálytársakat pedig baráti ebédre hívta meg otthonába.
Bárcsak minden falunak volna egy Damó Gyulája!
Botos Ferenc 1952-es mikós vén diák
