Felháborodásomat és döbbenetemet szeretném nyilvánosságra hozni az alábbi eset miatt. Szeptember 23-án délben a központba indultam, és a kutya utánam surrant. Hazakergettem, a kutya ment is lassan, és a férjem már várta, hívogatta a nyitott kapuban, amikor hirtelen nagy sebességgel megjelent egy födött autó, fékezett, két férfi kiugrott, felkapták a kutyát, bedobták hátul, és már mentek is. Hiába szaladt utánuk a férjem kiabálva, nem álltak meg, csak odavetették, hogy ha kell a kutya, menjünk az alpolgármesterhez.
Húsz perc múlva mindketten ott voltunk, ő azonban nem tartózkodott a városban. Az egyik alkalmazott felhívta, elmondta a történteket, és a válasz az volt, hogy nem az ő hatáskörébe tartozik az ügy, keressék a mérnök urat. Ő kurtán-furcsán közölte, hogy elvihetjük a kutyát, de fizetni kell, minél előbb, annál olcsóbb. Fizettem volna, de a telefonon intézkedő, fontoskodó hivatalnok sem tudta, hol és mennyit kell lepengetni, és mi a további eljárás. Lekezelő modora miatt otthagytam, kimentem az épület elé, és addig vártam, amíg a kutyás autó megérkezett. A benne ülők próbáltak elmenekülni előlem, és hiába kértem őket, hogy még ma adják vissza a kutyámat: azt mondták, másnap reggel nyolckor jöjjek, miután fizettem, és úgy elhajtottak, hogy félre kellett ugornom. Egyiküket később is láttam, kora délután a parkban üldögélő fürdővendégek szeme láttára rohangált egy pisztollyal, kutyát keresve.
Másnap reggel nyolckor ott álltunk az állatmenhelynek keresztelt sintértelep előtt, és vártunk. Egy ottani lakos tudatta, hogy 9—10 órakor szokott jönni egy tanácsi megbízott, aki az állatokat ellátja, de úgysem adják ki a kutyát, amíg a bírságot be nem fizetjük. Visszamentünk a városházára, ahol nagy meglepetésemre kiderült, hogy a mérnök úr volt az, aki előző nap majdnem átgázolt rajtam — nem is tudtam, hogy a kóbor kutyák befogásához agrármérnöki végzettség kell a kovásznai önkormányzatnál. Heves szóváltás közepette lemásolt egy szabályzatot, amelyet a helyi tanács még 2008-ban fogadott el, és hiába érveltem, hogy a miénk nem kóbor kutya, piros bolhaszíja és nyakörve is van, nem is szokott a központban bóklászni, kevés emberséggel és jóindulattal pedig elkerülhettük volna ezt a kellemetlenséget: nem számított. Gondolom, a büntetési tervet akarták teljesíteni a gazdasági válságban. Száz lejt fizettem ki, amiből 50 a bírság, 40 az elszállítási díj (taxival 5 lejért elvisznek a sintértelepre) és 10 lej a napi ellátás. Két nyugtát kaptam, de a büntetésre jegyzőkönyvet sem akkor, sem a mai napig nem. Azt mondták, postán fogják elküldeni...
Még csak azt szeretném tudni, hogy melyik állatorvos vállalta a befogott ebek elaltatását, mert ugyebár nem mindenki tud ennyit lepengetni egy kutyáért. Igaz, a város és a tömbházak környéke valóban megtisztult a kóbor kutyáktól. De ne akarják az önkormányzati bevételeket rendes emberek néha kiosonó jámbor házi kedvenceinek elrablásával gyarapítani.
Olaru Mária, Kovászna
