Együtt utazott a Szél, a Hideg meg a Meleg, jött rájuk szemközt a szegény ember, már messziről köszönt:
— Jó napot, nagyságos uram!
Azt mondja a Meleg:
— Kinek köszönt az az ember?
Azt mondja a Szél:
— Nekem!
— Nem teneked, hanem énnekem! — mondja a Hideg.
Addig osztozkodtak, hogy a szegény ember már elment mellettük. Azt mondja a Meleg:
— Menjünk vissza, kérdezzük meg!
Visszamentek megkérdezni. Azt mondja a Meleg:
— Ugye, nekem köszöntél, te szegény ember?
— Nem én, kérem, a Szél nagyságos úrnak.
— Megállj, te szegény ember, jöjjön csak el a kánikula, majd adok én neked, olyan meleg lesz, hogy elolvadsz!
— Bánom is én, csak a Szél nagyságos úr ott legyen!
Azt mondja a Hideg:
— Hát akkor nekem köszöntél?
— Nem én, kérem, hanem a Szél nagyságos úrnak!
— Megállj, jöjjön csak el a tél, olyan hideg lesz, hogy megfagysz!
— Bánom is én, csak a nagyságos úr, a Szél nagyságos úr ott ne legyen! Kutya bánja a hideget szél nélkül!
