Gödöllőn dr. Gémesi György a Gödöllői Lokálpatrióta Klub színeiben lett újra polgármester, és szerzett csapatával döntő többséget a pártok képviselőjelöltjeivel szemben. Tíz körzetből tízet nyertek meg. Békésben hasonlóan alakult a helyzet: a Jobboldali Összefogás Békésért Polgári Kör nyolcból nyolc helyet szerzett meg, és a kényszerből függetlenként induló régi-új polgármester, Izsó Gábor is elsöprő győzelmet aratott (76,7 százalék). Sokatmondó az a tény is, hogy az összefogás csapata tíz szavazat híján kétszer annyi voksot kapott, mint a helyi Fidesz-szervezet jelöltjei összesen.
Mit jelenthet ez? Gondoljunk kicsit A walesi bárdokra, hol a nép, az istenadta nép, melyet mint barmot igába hajtanának, hogy akkor és úgy legyen "boldog", ahogy és amikor urai akarják, szóval, ez a nép kineveli magából dalnokait, bárdjait, kik a nép igazi fiaiként szembeszállnak az elnyomó, idegen, "ejtőernyős" hatalommal, és fényes erkölcsi győzelmet aratnak. Nos, a békési Jobboldali Összefogás tagjai az összefogás fogalmát és tényét előtérbe helyezve az erkölcsi győzelem mellett valódi, kézzelfogható, gyakorlati sikert is arattak. Példát mutattak arra, hogy a jó — mondhatni, átütő — lakossági párbeszédnek hála és a várossal kart karba öltve hogyan lehet országosan is jelzés értékű üzenetet megfogalmazni a pesti "központ" felé. Azazhogy helyi szinten akkor lehet sikeres egy mégoly elsöprő tavaszi hadjáratot maga mögött tudó nagyméretű politikai formáció is, mint a Fidesz például, ha a helyi viszonyokat és értékrendet ismerő csapatot képes összeverbuválni, amely valóban csapat.
A nép szava szent. Alázat, hit, ima, munka. Ez kellett csak — és jó lenne, ha csak ez lenne mindig szükséges — a cél eléréséhez. Régi iskolám, az egykori Székely Mikó Kollégium himnusza, Czegő Zoltán sorai jutnak most eszembe: "Sok csata sebével testén él az eszme. / Tűzhelyeit hányszor tiporta az átok. / Ifjúság szavával szólni végtelenbe / Tisztább feladatot soha nem találok. / A nép küldte ide mindig fiait / Emberről, világról igazat vallani. / Verte s ma is verje meg a sorsa azt, / Kinek szava fölröppent panaszt. / Kötelesség hívja ide sorainkat / Fogadalmat tenni apák sírja mellett; / Kézfogásunkban már semmi meg nem ingat, / Ősi földünk szabad jövendőt teremtett."
Igen, a nép küldi mindig fiait oda, ahová legény kell a gátra. S a gátról hazatérő legények a maguk módján segítik népüket nemzetté formálódásának nehéz, szép és nemes feladatában. Egyik sem élhet a másik nélkül igaz életet. Egyik sem lehet meg a másik nélkül. Nép, lakosság, nemzet és annak képviselete, képviselői örök gyümölcsöző szimbiózisra (egymást kölcsönösen segítő együttműködésre, együttélésre) vannak "kárhoztatva".
Lám, mi minden hámozódik ki egy egyszerű helyi választásból. Tanulságok sora bizony, melyből mindenkinek okulnia kellene itt és máshol is.