Mindenki életébe változást hoz a nyugdíjaskor, így nem csoda, hogy Pampás Patrik, a pompás cirkuszi póniló is nehezen találta helyét Kerekerdőn.
Valamikor itt született, és nagyon virgonc, mozgékony gyerekként ismerte a környék, aki benne volt minden csínytevésben, és aki sosem fogyott ki a tréfából. Ezt a sok jó tulajdonságot aknázta ki az a cirkuszigazgató is, aki szerződtette jó néhány évvel ezelőtt.
Patrik évtizedekig volt a fővárosi nagycirkusz igazi vezéregyénisége, minden gyerek, de gyakran a felnőttek kedvence is.
Szép élete volt, a sok hányódás, későig tartó próbák dacára is tele vidámsággal, hisz olyan sok megtört embert sikerült mosolyra fakasztania.
Igen ám, de most ebbe az új világba sehogy sem tudta beleélni magát. Reggel csupa szomorú arcokat látott. Mókus Mira, a sokgyerekes háziasszony csak a téli beszerzéssel foglalkozott, és közben folyton dohogott, hogy milyen nehéz az élet egy ilyen nagy családdal. Kanalas Kázmér, a kanalas gém meg azon siránkozott, hogy az embernek mennyit kell dolgoznia, mennyit kell kanalaznia, míg végre kifog egy halat. Sügér Simon mindig a pénzét számolgatta, és búslakodott a növekvő infláció miatt, holott neki volt a legnagyobb vagyona az egész kerekerdei tóban. Vadkan Vendel egész nap fújtatott mérgében, hogy nem sikerül jobb, méltóbb életet élnie neki meg családjának, pedig megérdemelnék. És ez így folyt napestig.
Patrik, a nyugdíjas cirkuszi póniló úgy képzelte el Kerekerdőt, mint egy óriási cirkuszi porondot, csakhogy itt mindenki szomorú volt, hiányzott a mindent felszabadító taps és a nevetés. Még vicclapot sem lehetett találni semerre, mert kiszorította ezt is a pornográf folyóiratok sora, meg a cirkuszi porondra is beillő politikai mutatványok sokasága. A porondon nem tapsolt senki, és a gyerekek lassan már elfelejtették, hogy mi a mosoly. Utálták ugyan a politikát, mert attól mindig elszomorodtak a felnőttek, de annál gyakrabban vették kézbe a fent nevezett folyóiratokat...
Az öregedő póniló úgy döntött, hogy mindezt nem nézi tovább szó nélkül, és doktor Bubóhoz fordult segítségért. Két nap és két éjjel tartott a tanácskozás. Bevonták a világ dolgaitól távol élő Vakond Vazult is, meg egy csapatnyi fiatalt, majd eldöntötték, hogy mosolykampányt szerveznek. Plakátokat nyomtattak, rajtuk mosolygó arccal, jelmondatokat alkottak, mint: Jobb ma egy vigyor, mint holnap egy vicsor, vagy: Infláció ide-oda, mosoly kéne hajlékomba. Csini pomponlányok vonultak végig az utcán, és rámosolyogtak minden járókelőre. Ez hatásosnak bizonyult a férfinép körében. Ugyancsak csinos fiúk virágot osztottak az úton a hölgyeknek. Estére Kerekerdő lett a Mosoly országa, és azóta mintha az infláció is enyhült volna arrafelé...
