A közelben, Délkelet-Európában — nemzetrészek küzdelmei nyomán — ma úgyszólván valamennyi nemzet már két országgal rendelkezik.
Ha nem is sikerült e nációknak állami-nemzeti egységet teremteniük, de a korábban súlyosan alávetett nemzetrész mégis államiságra vagy ,,entitásra", legalábbis legitim autonóm területre tett szert.
Mi több: nyugat-európai nációk is élnek több entitásban. Franciák, németek, svédek, britek, hollandok, olaszok és mások. Egyesek két országban, mások egy országban és egy autonómiában. Az ilyen, különböző jogállású területi-politikai egységekre is bevált az utóbbi évtizedek nemzetközi gyakorlatában az entitás fogalom.
1848-ig, Magyarország és Erdély uniójáig mély éthosszal kimondva, gyakran használt kifejezés volt a magyarok körében a Két haza. Persze, a magyarok két hazájáról, Magyarországról és Erdélyről volt szó. Azóta az Erdélytől megkülönböztetett hajdani Magyarország is, miként a Szent Korona egészének államterülete is, csonkává vált, Csonka-Magyarországként létezik. Erdély, a Szent Korona hajdani Erdélye de facto csonkaként sem áll fenn. Sorsa így — miként a leggyötrőbb víziókban — ma egyfajta teljes országvesztés.
A Székelyföld Magyar Autonóm Területe kettős értelemben is sajátosan Csonka-Erdély lenne. Csonka a területiség extenziójának és a szuverenitás intenziójának értelmében egyaránt. A területet tekintve jóval erősebb arányban csonkított lenne Magyarországnál is — mégis lenne azért egyfajta sajátos egzisztenciája.
Magyarország csonkasága ellen annyit berzenkedve megdöbbentő, hogy Erdélyben legalább a csonkaságért kell küzdeni, akár súlyos, de mégis garantáltabb túlélést jelentő csonkítottságért, egyenesen kettős értelmű és dimenziójú csonkaságért! Még csak nem is ellene, de érte kell még megküzdeni!
Ilyen — ugyanakkor Romániát nem csonkító, nem veszélyeztető, sőt, talán stabilizáló — Csonka-Erdély, autonóm Székelyföld de facto megléte vajon ártana vagy használna az erdélyi magyarság egészének? Ha úgy vélnénk, hogy ártana, akkor vajon úgy is gondoljuk: árt akár a mai magyar állam megléte is a magyar nemzet egészének, mert a legnagyobb tömbmagyarságot kivonja a teljes Kárpát-medencei magyar szolidaritásból? Magyarország vonatkozásában talán nem merjük azt mondani vagy akár gondolni, hogy ártana, Erdélyében talán szűkkeblűbbek vagyunk vagy lennénk ez ügyben?
Aligha árt, persze, a teljes magyar szolidaritásnak Magyarország állami léte; s aligha ártana az autonóm, bár igencsak megcsonkított erdélyi entitás a szélesebb nemzeti közösségnek! Akár mindkettő szolgálhat valamiféle anyaország-háttérként a többiek, a szórványban élők számára. A Székelyföld talán mindenekelőtt a történelmi Erdély egyéb területein kevésbé tömbszerűen élő magyarságot szolgálhatná, a mai Magyarország pedig a hajdani, a Partiumot és Kelet-Bánságot is magában foglaló Erdélyen kívül értelmezett, Magyarország területén élőket segíthetné a nemzet körében való megmaradásban és fejlődésben. És persze azért az erdélyieket is.
