Meggyőződésem, hogy Gyarmati Dezső minden idők legjobb vízilabdázója, aki mint sportoló, edző bizonyította, hogy mindent tud, amit e sportág aranykönyvében megírtak, aki nemcsak a sportban, de az élet többi területén is megállta helyét. 1927. október 23-án született Miskolcon.
Sportpályafutását egészen fiatalon kezdte először a boszorkányos négyszögben, az ökölvívó-szorítóban, majd a kiskapuk között, a kézilabdapályán, és csak ezután következett a vízilabda. Akkor már 1940-et írtak a naptárak, az egyesület neve pedig a Gamma volt. Úgy tűnik, tényleg három a magyar igazság, mert Dezső megtalálta helyét a sportok rengetegében, hiszen négy esztendővel később már a magyar első osztályban vízilabdázott, 1945-től a Csepeli MTK-ban, 1947-től az Újpestben, 1960 és 1966 között a Ferencvárosban. 1966-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténészi, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett.
Első figyelemre méltó sikerét 1947-ben könyvelhette el, amikor a párizsi főiskolai világbajnokságon aranyérmes lett, aztán rá egy évre következett a második londoni olimpia, ahol ezüstérmet vehetett át. És ettől errefelé menetrendszerűen pörögtek a sikeres események: 1951 — főiskolai világbajnokság aranyéremmel, 1952 — Helsinki, olimpiai győzelem, 1954 — Európa-bajnoki cím Torinóban, 1956 — Melbourne, olimpiai aranyérem. Melbourne-ben a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke volt, így aztán szinte logikus, hogy a forradalom után az Államokban telepedett le, de nem sokáig, hiszen edzői teendői visszahozták Európába, aztán 1958-ban hazatért Magyarországra, ahol az amnesztia ellenére kétéves eltiltást kapott. Na de 1960-ban a római olimpián már tagja volt a bronzérmet nyert csapatnak, 1962-ben pedig a lipcsei Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett együttesének, két évvel később pedig a tokiói olimpián nyertes magyar válogatottnak. 108-szoros válogatottságát ünnepelte ebben az esztendőben.
Edzőként dolgozott a központi Sportiskolánál, a Ferencvárosnál, 1970-től egy évig Kolumbia szövetségi kapitánya, aztán a Budapesti Vasas edzője, 1973-tól 1980-ig pedig a magyar válogatott vezetőedzőjeként állt a magyar vízilabdasport szolgálatában. 1981-től a BVSC-t vezette, de ’85-ben újra visszatért a válogatott élére, s maradt 1988-ig, amikor aztán egy évet Németországban, majd egy újabb esztendőt Bolognában edzősködött, hazatérte után az OSC szaktanácsadója. Irányítása alatt a válogatott szerzett egy olimpiai arany- (1976) és egy bronzérmet (1980), egy világbajnoki arany- (1973) és két ezüstérmet (1975, 1978), két Európa-bajnoki aranyérmet (1974 és 1977). Közben kétszer nősült, első felesége a helsinki olimpia bajnoknője, Székely Éva volt, közös gyermekük Gyarmati Andrea olimpiai bronzérmes úszó, akinek férje Hesz Mihály olimpiai bajnok kajakos, gyermeke, Hesz Máté pedig a nagytata nyomdokába lépett, vízilabdázott, és jól, felsőházi szinten; második felesége Bara Margit színésznő, leányuk Terézia Eszter.
Eredményeinek elismeréseként 1993-ban magkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrendjének ezüstfokozatát, 2004-ben megválasztották a Nemzet Sportolójává, 2005-ben pedig a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett. A politikai életben is részt vett, az MDF színeiben országgyűlési képviselő volt, jelenleg a Fidesz kulturális tagozata sportszekciójának elnöke.
