Más egy egész nép emlékezete, más egy személyé. A nép emlékezete átmegy a folklórba, ugyanarról a nagy nemzeti eseményről azonban egyes személyek úgy emlékeznek meg, hogy maguk is át akarnak kerülni hősként a nemzeti tudatba. A történelem nem hamis, azt az egyes emberek hamisítják.
Egy egész népet nem lehet kifordítani, akár egy köpönyeget, de meg lehet verni egy egész népet.
Ez történt 1956-ban Magyarországon, ez történt ugyanott Budapesten az ’56-os évfordulón, 2006. október 23-án. Akkor Gyurcsányék vertek meg egy egész népet...
Azokon a pusztákon, amelyeket már a talajvíz is elhagyott, onnan fel Budapestig, Debrecenig fogcsikorgatva mondotta a magyar: Az nem lehet, hogy az Isten is ennyire elhagyott!
Az ásott kutak kiszáradtak, a börtönök rakva voltak politikai foglyokkal ott, ahol politizálni tilos volt. Kivéve a pártot.
Úgy is tudhatjuk, hogy az egész országot átfogó láng abból a szikrából fakadt, hogy Debrecenben Székelyhídi Ágoston egyetemi hallgató egy bizonyos lépcsőn lázító beszédet mondott. Mások szerint Szegeden pattant a szikra, Budapesten a Műegyetem hallgatói tartottak jó szikrázó kövek fölé száraz taplót, hadd gyúljon immár láng, s égesse a szemetet...
Október 6-án, az aradi vértanúk örök jelkép-napján azt latolgattuk, bizony érett volt a magyar nép s Magyarország a győzelemre a Habsburg ellen, de hát ott volt a Szent Szövetség a szabadságharcokkal szemközt. ,,Győznünk nem lehetett" — írta Petőfi halála előtt néhány hónappal.
1956-ban eleve úgy indult a lázadás, melyből forradalom edződött, hogy győzni nem tudunk a Nagy Dicsőséges Szovjet ellen. Mégis, valahol ott bujkált az a szikra a tudatban is, esengve a Nyugat felé: hátha jön onnan valami, a vérünkbe infúziózott Nagy Ellenség felől?
Nem jött, csak hitegetés. Ám amihez hozzáfogott akkor a magyar nép, elvégezte a vállalt forradalmat önkezűleg. Reszketni méltóztatott a kommunista kormány, és menekült, a nép ünnepelte az álságosan ,,kivonuló" szovjetek utáni újabb országépítés lehetőségét.
A szovjet visszatért. November 4-én egy egész nemzetet veretett meg a maradék magyar kommunista söpredék a szovjet csapatokkal! A kutak elapadtak, akár a remény forrásai, a börtönök roskadásig teltek ismét ártatlanokkal, és a szocializmus nevében hasmánt fektették a kivégzettek százait hazai földbe, orosz módra.
Az ’56-os forradalmat élve kitömték, és elnevezték fasiszta, horthysta, revizionista ellenségnek.
Hadd ismételjem jellemzőként korunkra: 2006. október 23-án ugyanaz a szocialista párt őrült álarcos rendőrsereggel megverette a népet sokadjára is!
Románia forradalomként tuszkolta bele műanyag történelmébe az 1989-es köpönyegfordítást, melynek idején önmagára lövetett a román néppel. Szomorú. Magyarországon háztáji földecskét kaptak az élve kitömött forradalomért cserébe 1956 után. Nos, így lehet egy népet megverni reménytelenséggel, vízzel, gázbombákkal és nemzeti torzulással. Benne élünk. Annak isszuk a levét ma is, míg Romániában az urak muscat otonelt isznak, Magyarországon muskotályost — a nép issza lázongásainak levét.
