Sorozatunk előbbi cikkét a Pokolsár üregét fedő térplasztika történetével zártuk. Mintegy folytatásként érdemes visszatekintenünk a kb. száztíz évvel ezelőtti múltba.
Egy ,,panoramikus" felvételen Kovászna főterét láthatjuk, közepén a Pokolsárfürdővel. Ettől jobbra az impozáns saroképület (üzletsor a tulajdonos lakásával) feltűnően közel, alig utcaszélességre áll a fürdőépülettől. Balra a magas tetőzetű zsindelyes ház (piaci középület) már akkor több mint százéves lehetett. Figyeljünk az építkezés zsúfoltságára, a stílusok összevisszaságára! A Pokolsárfürdő épülete szemmel láthatóan ,,jövevény", melynek helyet szorítottak egy hamarabb kialakított, már a polgárosodás jeleit is mutató községközpontban. Miként került a Pokolsár a főtérre, helyesebben a főtér a Pokolsár ,,belterületére"? Erre keresünk választ a következőkben.
Legenda és valóság
,,A Kovásznára érkező látogató legelőször a Pokolsárral ismerkedik meg. A hagyomány szerint az 1700-as években ez a természeti csoda északabbra volt, nem messze az országúttól, és innen rejtélyes módon a központba »költözött»" — olvashatjuk Tompa Csaba helytörténész-tanár tollából Beke Ernő Üdvözlet Háromszékről című képeslapgyűjteményének bevezető tanulmányában. Kovászna nem nevezhető az élő népi hagyományok földjének, de ez az információ ma is eleven a tősgyökeres lakosság tudatában. Még a (kultúrházként indított) főtéri épületvázat szállodává áttervező bukaresti professzornak is fülébe jutott. És mivel a Pokolsár alig ötven méterre áll az építkezéstől, keményen ,,bevasalt" az alapozásba és a felső vázszerkezetbe, mert az ördög nem alszik, jobb félni, mint megijedni. No de nézzünk az információ régebbi forráshelyei után!
,,Régen a Pokolsár a falutól néhány puskalövésnyire buzogta rejtélyes vizeit. A monda szerint egykor szakadozni kezdettek partjai, a tó mind beljebb vonult a falu felé, míg mostani helyén, kőrétegektől tartóztatva, megakadt. A Pokolsár ezen sétahelyén út van, s máig is Pokolsár útjának nevezik. A mellette folyó patak áradásaikor nem egy versben hányta bé forrását, de az ismét kiütötte magát." A XIX. század elején oly divatos útleírás szerzője, Ürögdi Nagy Ferenc pár esztendővel az 1837-es ,,történelmi" Pokolsár-kitörés után érkezett Kovásznára. Idézett mondata nemcsak a korabeli nagyközség mondavilágába nyújt betekintést, hanem úti kalauzként is használható a földtudományi kutatásban.
A patak, mely ,,nem egy versben hányta bé forrását", nem más, mint a Karácsony-patak, mely Kovászna mai főterén hirtelen nyugat felé kanyarodik, épp az idén felújított kőmederben. Évszázadokkal ezelőtt nyílegyenesen — tehát a Pokolsár előtt elhaladva — torkollt a Kovászna vizébe. A középkorban a két patak szabadon ,,randalírozott" ezen a téren. A nagyobbik a mai Kőrösi Csoma Sándor Líceum és a Turinfo-iroda közti tágas téren kanyargott összevissza. Áradások idején kénye-kedve szerint rombolt, illetve építkezett mindkettő, de lassan ,,megrégulázták" őket. Ezen a hordalékmezőn, egy közel 150 négyzetméteres területen, ha a Karácsony-patak épp ,,béhányta" vizét az ártérre, rendkívül erős pezsgést, gázfeltörést láthatott a székely. Sárosat, ha épp pocsolya hevert útjában. Mítoszrombolás, amit mondok? A Pokolsár geológiai ősidők óta a mai helyén állt. És ott is lesz (geológiai értelemben) mindörökké.
Háryjánoskodik a... mendemonda?
Ezek szerint Kovászna népe hülyeséget, háryjánoskodó mendemondát hagyatékozott az ükunokákra? És manapság ilyen jogcímen ,,hazudozunk" fürdővendégeinknek? Sőt, a jóhiszemű Ürögdi Nagy Ferencet is átráztuk közel kettőszáz éve?
Hát idejekorán ne essünk kétségbe! Nem ez a tényállás, de hosszú kimagyarázkodás szükséges. Nem a Pokolsár vándorolt, mert az nem csiga, nem vándorkereskedő, hogy ma itt, holnap ott üsse fel sátrát, hanem a Kovászna-patak helyezkedett, amint azt fennebb említettem. És eme kóborlás közben hol itt, hol ott bontott ki és öntött el vízzel egy-egy erős szén-dioxid-feltörést. Mert ilyesmi szép számmal fordul elő Kovászna területén, főképp a mai városközpont kb. kéthektáros térségében. Ez a Pokolsár-,,aureola" arról nevezetes, hogy az itt felszabaduló szén-dioxid-gáz (korabeli geológusi tanulmány szerint) többnek bizonyult, mint a két világháború közti Románia teljes szén-dioxid-igénye. Hankó Vilmos tehát nem alaptalanul hangoztatta már száz évvel azelőtt, hogy európai viszonylatban Kovászna a leggazdagabb szén-dioxid-feltörések helyszíne.
Az 1970—80-as esztendőkben átfogó geofizikai tanulmány készült a város belterületéről. Ennek térképre vitt eredményei többek közt a patakok (Kovászna, és mellékvizei: Mész, Cigány és Karácsony) teraszainak pontos vonalait is mutatják. Csak érdekességként említem, hogy a geológiai (!) múltban a Kovászna vize a vajnafalvi Hősök terén folydogált keresztül, és Fábián Ernő szülőháza mögött egyenesen nekiment a Feketeügy útvonalának. Aztán a Kárpát-kanyar hegyeinek emelkedő mozgása és a Háromszéki medence rokkanása miatt szakadás történt a hegyek tövében. Ez kényszermederbe térítette a Kovászna vizét. Azóta 18—20 kilométeren át szinte párhuzamosan folyik a Feketeüggyel, míg Réty közelében végre belé ömölhet.
Köztudott, hogy kanyarokban egyik oldalon szaggat-mélyít a patak, a túlsó görbületben pedig teraszokat hagy maga után. Kovászna felsőbb zónájában tisztán fellelhetőek az elhagyott teraszok. E sorok szerzőjének kertjében négy ilyen ,,lépcső" látszik, de a főtéren is követhető a patak ide-oda tántorgása. A Pokolsár-aureola területére a patak legészakibb nyomvonala az Iskola utca közepe táján lépett be, és a líceum felé vezető utcán csorgott lefelé a víz a református templom irányában. A múltkoriban épp a Kaszás családhoz vezetett utam, már a kapun belépve látszott, hogy a QP2 és QP3 teraszok közti átmenetről árulkodik a lejtős udvar. Nos, körülbelül háromszáz éve épp a Kaszás-porta előtt jött le a patak, a Csomós-, Becsek-, majd Fábián-, Bernát- stb. udvar irányából.
A Pokolsár útja és ama puskalövések...
Kovászna turisztikai térképén csak a Pokolsár-legenda magyarázatához szükséges vidéket rajzoltam át digitálisan. A patak első útvonala telibe találta a mai Banu panzió és fürdő-mofetta néven ismert (amerikai kézben álló) magánvállakozást és a líceum udvarát is. E vidéken nagyon erős gázfeltörések vannak. A líceum 1960-ban felavatott épületét öt év elteltével már újra kellett alapozni terméskővel, mert ijesztő repedések jelentkeztek a falakon. A doh, vagyis a szén-dioxid úgy szétrágta a betont, hogy kisdiákként minden szünetben körömmel kaparászva bontottuk az iskola alól a fundamentumot. De a mellette álló öreg épület alatt is ott a doh. Amikor építették, egy ácsmester beejtette fejszéjét a pince üregébe, utána hajolt, és ott lelte halálát. A Banu-udvaron álló borvízkút arról nevezetes, hogy néha kitör a gáz benne. Ilyenkor ötven méterről is hallható a fortyogás-morajlás (most lefedve áll). Amikor errefelé csordogált a patak, a ,,poklos" bugyborékolást gyakorta láthatta a székely mindaddig, amíg a meder délebbre húzódott, szárazon hagyva e sávot.
A patak második útvonala (kövessék a rajzon!) még erőteljesebb felfúvási zónát tett láthatóvá. Ezután a vízfolyás pár méterrel még délebbre, tehát mai medrébe ásta le magát. A hátra hagyott hordalékra telepedett a Kis Pokolsár (hideg fürdő és mofetta). De rövidesen ezen a területen versengett két, éjjel-nappal dübörgő, szén-dioxidot palackozó üzem. Itt épült ki Kovászna legnagyobb nyári strandja is (gáz pezsgett a deszkapadlózat alól), itt fúrtak két nagy hozamú borvízkutat, és ide épült 1969—78 közt a ma is látható gyógyszálló-komplexum. A térképen követhető a Pokolsár, illetve a patak ,,vándorútja". Figyeljék az Iskola utca felső szakaszát, mely a főtér felé az Ignácz Rózsa utcában folytatódik. Ez lehetett a Pokolsár útja? Fogjuk rá! És íme a tudományosan megfejtett legenda! Nem a Pokolsár vándorolt tehát, hanem a gázfeltörések összefüggő láncolata mutatkozott be sorra, füzérszerűen, a patakmeder északról délebbre helyezkedése közben.
Utóhang
Megtörténhet, hogy akad szemfüles olvasó, ki az Ürögdi-idézetben szereplő ,,néhány puskalövésnyi" távolságot is számon próbálja kérni. Ez attól függ, milyen puskával lövöldöztek kétszáz évvel ezelőtt — háríthatnám el a válasz felelősségét, de később erre még visszatérek. Most összegereblyézek sebtében némi... tanulságot.
Miként került a Pokolsár a főtérre, helyesebben a főtér a Pokolsár ,,belterületére"? Mint láthattuk, nem a Pokolsár a ,,jövevény". A falu helyezkedett egy európai viszonylatban egyedülálló gázfeltörés mezejére. Végzetes melléfogás történt Kovászna hitelesen világhírű fürdőhelyi jövőjét illetően. De ne csak őseinket hibáztassuk! Néhai Bardocz Áron pl. nem tudhatta 1882-ben, hogy állatai szén-dioxidba fulladhatnak a frissen emelt istállóépületben. És megtörtént a baj! A hatalmas hozamú gázforrásra ezután gyógyászati gázfürdőt épített. (Igen, a Bene- és a Bardocz-mofetta is a Pokolsár bűvös köréhez tartozik.)
