Hogy a vérbe tiport ötvenhatos magyar forradalom milyen élénk visszhangot keltett a nagyvilágban, és milyen példátlan szolidaritási hullámot indított el, azt legvilágosabban a költők magyar október ihlette versei bizonyítják.
Drága magyarok, ti csillagok az égitestek között — s mindannyian költők a tett tragikus lírája által —
JEAN COCTEAU
Jean Cocteau rajza a Seghers Kiadó (Párizs) gondozásában megjelent Hommage des poétes francais aux poétes hongrois c. kötetből.
A forradalom harmincadik évfordulójára jelent meg a Gloria Victis 1956―86 című antológia, ,,a magyar október költői visszhangja a nagyvilágban", Tollas Tibor szerkesztésében a Nemzetőr Kiadónál. A legtöbb verset, s nem véletlenül, francia, német, lengyel és a bevallottan rossz lelkiismeret okán amerikai költők írták, argentin, kínai, észt és lett, nigériai, olasz és görög költők is szerepelnek. Most a forradalom évfordulóján ebből a megrendítő könyvből válogatunk, s ha valaki azt gondolná, csak jelentéktelen poéták verskiáltásairól van szó, megdöbbentő, hogy milyen nagy költőket is megihletett a magyar ’56, Supervielle-től Eichig vagy a későbbi Nobel-díjas Miloszig és az ugyancsak lengyel Zbigniew Herbertig.
