Együttműködés, érdem, ötletek, megvalósítás, pénz, szakmai tapasztalat, elnökség, felelősség és motiváció… ütemterv, szerződés, szabályok és építkezés… tagok, lobbi, szimpátia, ismeretség és összetartó csapat!
Nem, kedves olvasó, nem a megyei tanács újabb ülésének jegyzőkönyvéből idéztem, és nem is a politikusok kampányszövegeit szeretném elemezni. E pár igen nagy jelentőséggel bíró szó a Kovászna megyei középiskolások szövetségének (KOVAKÖ) szombati választmányán hangzott el. Aki nem jártas a dologban, nehezen tudja elképzelni, hogy pár tizenéves fiatalt ilyen témák foglalkoztathatnak. Gyakran hallani, hogy a mai fiatalságot mennyire nem érdekli semmi, és az egyetlen tevékenység, amit szívesen folytat, a számítógépezés, internetezés és a buli. A közel húsz, szombaton összegyűlt fiatal sikeresen bebizonyította, hogy ez nem éppen így van.
Mit is szerveztünk az elmúlt egy évben? Igen... mit is szerveztünk... vagy miben is segítettünk? A lista hosszú: médiatalálkozó, Kovakö-tábor, irodalmi kreativitás-verseny, gyermekjogvédelmi konferencia, gyűjtés a fogyatékos gyerekek számára, Széchenyi-bál, filmvetítés, karácsonyi hét, buli, sportvetélkedők. Emellett több iskolában jelent meg újság és rádió.
Ennyien talán még soha nem voltunk itt — hangzik el már a gyűlés elején. Ötlet rengeteg van, és szerencsére egyre több képzett diák, aki rengeteg energiát és időt fordít arra, hogy szervezéssel foglalkozzék. Képzésekre járnak, megtanulják, hogyan kell pályázatot írni, mi az a szervezeti menedzsment vagy pénzelszámolás.
Miért is csinálják mindezt? Igen, egy ok az is, hogy rengeteget lehet ebből tanulni. Önállóság, pénz- és időbeosztás, kommunikáció, kapcsolattartás... az ember megtanulja felmérni saját képességeit, és talán hamarább találkozik a ,,nagybetűs Élettel"... De ez lenne az elsődleges cél? Mindenik diákszervezetnek rendeltetése a diákjog-képviselet, illetve jobb iskolai légkör kialakítása. A kérdés: van-e, akinek a jogait képviselni, van-e, akinek megteremteni ezt a jobb hangulatot, és van-e, amit egyáltalán összefogni?
És miért van az, hogy minden nehézség, akadály ellenére ezek a fiatalok küzdenek tovább, és bár néha ők is belefáradnak, csinálják, mert ,,kell csinálni"? Tovább reménykednek a ,,friss és üde diákokban", akik még nagy lelkesedéssel állnak hozzá az ilyesmihez, csapatot toboroznak, és terjeszkednek.
Antalka Erika