TÖLGYES LAJOS, Sepsibükszád. Az általunk mindig oly nagy örömmel és reményekkel várt magyarországi államelnök múlt heti romániai látogatása után elgondolkoztam, hogy mennyire jó lett volna számunkra, ha a német kancellár példáját követve ő is szóba hozza az itt élő magyarok tulajdonainak visszaszolgáltatásával kapcsolatos sérelmeket. Nem hinném, hogy a széles látókörű, jó tanácsadókkal rendelkező elnök úr ne tudna rólunk. Elhallgatva ezeket, nem indukálhatja a partnerek reagálását.
Megjegyzem, hogy ha húsz év után rendeződne ingatlanjaink (erdők, földek, házak, műhelyek, gyárak, iskolák, egyházi épületek stb.) birtoklása, jobb eséllyel tudnánk fogadni a hasznos tanácsokat is, pl. a szülőföldön való maradást — ámbár a román államfő arra buzdít, hogy keressen jobb hazát magának, kinek ez nem tetszik. Megfogadjuk, hogy miután visszakaptuk javainkat, ezek után is jó adófizetői leszünk a román államnak. De addig újra meg újra rá kell ébrednünk, hogy ,,magad, uram" — de kivel, milyen vezetőkkel?
BAJKA EMMA, Sepsiszentgyörgy. Október 6-án kora reggel olyan rosszul éreztem magam, hogy mentőt hívtunk. Demeter doktornő és csapata nagyon gyorsan megérkezett, kibírhatatlan fájdalmamon azonnal enyhített, és a sürgősségre szállíttatott, ahol az éjszakai műszak fáradsága után igen gyorsan intézkedtek arról, hogy továbbküldjenek Brassóba itt nem kezelhető betegségemmel. Ott is nagyon gyors és szakszerű ellátásban volt részem, köszönöm mindenkinek.
TÓTH MÓNIKA, Kovászna. A könyvtárosok szeretettel, segítőkészen várják a helybelieket, hogy a Biblionet szolgáltatásokkal megkönnyítsék tájékozódásukat, hozzáférésüket a kívánt olvasnivalóhoz. Érdemes kipróbálni, hiszen csak a nyomtatásért kell fizetni, és megnyílik az ajtó az egészséggel, szakmával, munkahelykereséssel kapcsolatos tudnivalók, a banki és hivatalos ügyek intézése, könyvek rendelése és letöltése előtt.
RÁDULY GITTA, Sepsiszentgyörgy. A Heves megyei Szücsin működő Évgyűrűk nyugdíjas kulturális egyesület meghívására a sepsiszentgyörgyi Reménység nyugdíjasklub ellátogatott a falunapi rendezvényre, az öt éve létrejött baráti kapcsolat ápolására. Büszkén vonultunk fel háromszéki viseletünkben, majd erdélyi népdalokat énekeltünk a szabadtéri színpadon nagyszámú közönség előtt. A műsor végén a székely himnuszt már közösen fújtuk, az együvé tartozás megható élménye volt. Részt vettünk a főzőversenyen is, házigazdáink kérésére hazai parasztcsorbát készítettünk ötvenliteres üstben — díjazták is, s el is fogyott az utolsó cseppig. Érdekes volt számunkra a Mátra aljában végeláthatatlanul húzódó szőlőtáblák látványa, az esőben is folyó szüretelés. Nyugdíjas társaink minden reggel ötkor indultak a szőlőbe, és 18 óra felé tértek vissza, de egy óra múlva már frissen, jókedvvel tálalták az ízletes vacsorát a művelődési házban, ahol finom helyi bor mellett jó hangulatban töltöttük az estéket, közös műsorral, tánccal. Megtekintettük Bajza József író és kritikus emlékházát, találkoztunk a róla elnevezett iskola diákjaival, és átadtuk nekik harminc kötetből és némi nyalánkságból álló adományunkat. Meggyőződtünk arról, hogy ott is igen gondos oktató- és nevelőmunkát végeznek, és amikor búcsút vettünk — a település polgármestere is köszöntött bennünket —, elhatároztuk, hogy viszonozni fogjuk a felejthetetlen vendéglátást. Hazatérésünk után meg is tettük az első lépéseket a székelyföldi testvérközösségi kapcsolat létrehozására Bereck és Szücsi között.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Gyáva népnek nincs hazája — régi mondás ez, de ma is érvényes, mert gyakran látni, hallani, ahogy magyar emberek egymás között is románul beszélnek. Talán tanulni akarnak, de érezhető a nyegleség az anyanyelv-használatukban is, pedig őseink annyi évszázadon át megtartották és gyarapították a magyar beszédet. Most a mai generációkon a sor, nekik kell továbbvinniük, átadniuk a magyar nyelvet, hogy utódaink is örülhessenek szépségének, gazdagságának.
