Polgármester kerestetik Nagyborosnyón — írta Bokor Gábor az október 20-i Háromszékben. A lapnak állandó megrendelője és olvasója vagyok, és úgy érzem, többségében a cikkírók igazat közölnek.
Tudom azt is, nagy dolog egy falu élére megfelelő embert kapni — igaz, a konc is nagy, de van, aki a tenni akarásért vállalja ezt, és van olyan is, aki szereti a bársonyszéket.
Sajnos, csak azt nem tudom, hogy milyen jogon került az én nevem a cikkbe, és milyen jogon sérteget Bokor úr azzal, hogy ,,nincs szükség a Joós család uralmára!"
Ha tudni akarja, a település szülöttje vagyok, nem semmiházi jövevény; nem vagyok és nem voltam semmilyen pártnak tagja, nem is leszek, nem politizálok.
Mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozó vagyok, sem Borosnyón, sem Zágonban senkit egy fillérrel be nem csaptam, ezért adok a nevemre és a becsületemre.
A községnek becsületes adózója vagyok, aki minden év március 1-jéig kifizeti a kirótt adóját, ami másokhoz viszonyítva nem kicsi, ez kötelesség. Uralkodni akarok, de csak növények felett, mert ez a mesterségem — de senki nem fogja megszabni, hogy kire szavazzak, mert nem mindegy nekem, hogy a település sorsa milyen irányt fog venni.
Eredményeimről nem beszélek, a tények bizonyítanak, és nem a mesébe illő sorok. Gondolom, a lényeget leírtam — még annyit szeretnék közölni, hogy nem vagyok megvásárolható, az újságnak kiárusító-csemcsegő alanya. Hibám — amit én is tudok —, hogy nem alacsonyodom le bizonyos szintekre, nem vagyok alkoholfogyasztó, ezért csak a becsületes társaságot szeretem.
Elvártam volna Bokor úrtól, hogy mielőtt leírta e sértő szavakat, velem is elbeszélgessen: meggyőződött volna a valóságról. De nem mérvén fel az ellenfél erejét, a puskáját mielőbb elsütötte, béke helyett hadat üzent. Én még mindig békepárti vagyok, rábízom a csata kimenetelét.
Béke vagy becsületsértési per — ez a kérdés.
Joós Gyula, Nagyborosnyó
