Ősz

Kopasz az almafa,
sárga.
Leszállt az alma,
kosárba.


Kaszálón ökörnyál
lebben,
fakul a fű torzsa
csendben.


Üres a szilvafa,
árva,
ágait kék égre
tárja.


S hol van a szőlőhegy
kincse?
Elnyelte nagy hasú
pince.


Mezőről hol van a
boglya?
Szénapadlásnak
foglya.


Szilva fő az üstben,
lesz már
kenyérre, tésztába
lekvár.


Padláson színarany
szalma:
itt puhul a piros
alma.


Puszta a kert,
a mező, a határ,
a nyár, jaj, a nyár odavan már —
jön a tél, jön a tél,
de tele a kamra,
a pince, a padlás,
tele a hiu, a magtár.