Mi tagadás, alaposan átalakult Románia — de talán valamennyi legutóbbi körös EU-s ország — nemzetközi megÃtélése. MÃg néhány éve még szinte ellentmondást nem tűrÅ‘en tuszkolták az uniós karámon belülre, a schengeni zónába kerülés már korántsem tűnik annyira egyértelműnek.
Pedig elvileg itt a nyakunkon a csatlakozás dátuma, de egyre többen vannak, akik legjobb esetben sem tekintik többnek munkahipotézisnél a 2011. áprilisi határidőt.
Sok minden megváltozott 2007 óta, de legfÅ‘képp a világ. ÖsszedÅ‘lt egy nem kellÅ‘ gondossággal összerakott pénzügyi-gazdasági épÃtmény, és maga alá temette azt az illúziót, miszerint az új tagországok éveken át biztos fogyasztói gyakorlóterepet biztosÃtanak az uniós termelésnek. Ezzel legfÅ‘bb vonzerejüket veszÃtették el az újoncok, s a józanodás folyamatában egyre láthatóbbá lettek azok a pörsenések, amelyek a felvétel pillanatában is léteztek, akkor azonban inkább még egy kozmetikai ecsetvonást kaptak, mintsem bárki is alaposan szemügyre vette volna Å‘ket. Mára nehezen kezelhetÅ‘vé vált a — nem csak roma — migráció kérdése, amelyet korábban a munkaerÅ‘ szabad vándorlása jogának neveztek. A kisebbé váló — és a tömegpszichózis által még kisebbnek láttatott — kenyér kikezdett mindenféle toleranciát, a hazatoloncolások pedig hirtelen támadt legitimációt kaptak az egyén és társadalom szemében egyaránt.
A válság körülményei között terÃtékre került az egyes országok gazdasági teljesÃtÅ‘képessége is. A dübörgÅ‘ romániai gazdaság tévképzete egy csapásra szertefoszlott, s akik korábban a megállÃthatatlanul izmosodó fogyasztói társadalomról beszéltek, most a ,,csak annyit fogyaszthatunk, amennyit megtermelünk" önmagában megkérdÅ‘jelezhetetlen tézisét hangoztatják. Máris létezik olyan uniós ország, amely úgy küldi képviselÅ‘jét az európai fórumokra, hogy minden eszközzel igyekezzék megakadályozni Románia ,,schengenizálódását". A nemzetközi pénzügyi szervezetek pedig — ugyancsak kétségbevonhatatlan megalapozottsággal — kérik számon a kormány vállalásait, kifogásolják a de jure talán megkérdÅ‘jelezhetÅ‘, de a nehéz történelmi pillanatban mégiscsak dicséretes társadalmi empátia szellemében fogant banktörvényt. ,,Engedetlenség" esetére vészjóslóan lebegnek a ki nem mondott fenyegetések: a hitelrészletek visszatartása, Schengen ködös jövÅ‘be való eltolása.
A környező világ megváltozott. Rajtunk a sor.
