Írók, diákok az egyetemért
A bizottság megbeszélésre hívta össze a magyar írókat. A gyűlésen részt vett a teljes kolozsvári, marosvásárhelyi írói egyesület, valamint nagyszámú egyetemi hallgató. A gyűlés három nap és három éjjel tartott, valamennyi író beszélt is.
A felszólalások hevességét és a bírálatok élességét a korabeli jegyzőkönyvek egyértelműen bizonyítják. Földes László ,,kikészítését" már korábban elhatározták, bár utolsónak iratkozott fel, mégis elsőnek adtak szót neki. Csehi Gyula kijelentette: ez nem demokratikus eljárás, kérte a sorrend tiszteletben tartását. Szilágyi András a súlyos gazdasági helyzetről beszélt nagyon vehemensen. Asztalos István a falupolitikát bírálta, Nagy István a munkásosztály nyomoráról, Csehi Gyula a Bolyai Egyetem helyzetéről és egyéb sérelmekről értekezett. Szabédi László kifejtette: mivel Miron Constantinescu korábban bizonyos kijelentéseit eltorzította, ezért felszólalását írásban adja be. A végkövetkeztetéseket Miron Constantinescu vonta le. Földes László ,,kinyírását" egyelőre ejtették, Csehi Gyula ellen viszont össztüzet indítottak. Miron Constantinescu aprólékosan elemezni kezdte Szabédi László felszólalását. Szabédi egy adott pillanatban felugrott, s azt kiabálta: nem mond igazat! A terem Szabédi mellett zúgni kezdett, erre Constantinescu kénytelen volt a felszólalást félretenni.
Az ülés eredményeként a művelődési minisztériumban magyar miniszterhelyettest neveztek ki, a tanügyi minisztériumban magyar főigazgatóságot létesítettek, a megszüntetett magyar tannyelvű agronómiai és pedagógiai főiskolát visszaállították, a magyar középiskolákból helyhiány ürügyén elutasított diákokat visszafogadták, megígérték, hogy a Bolyai Egyetem felszerelését elintézik, mivel a bizottság véleménye szerint az egyetem színvonala ilyen szempontból több területen még a középiskolás színvonalt sem éri el. A kolozsvári Állami Magyar Színház bővítésére is az írók tanácskozása nyomán került sor. Megígérték a Korunk folyóirat újbóli megjelentetését.
Ebben a felfokozott várakozásban érkeztek az első rádiós hírek a budapesti műegyetemi hallgatók 1956. október 23-i tüntetéséről. Kolozsváron 1956. október 24-én este Mátyás király szülőházában, a lovagteremben sor került a kolozsvári egyetemi hallgatók gyűlésére, amelyen az ideiglenes diákszövetség létrehozásának ürügyén az egyetemi autonómia, a diákmenzák ellátásának kérdését vetették fel. Kérték, hogy az egyetemi felvételnél ne a származást, hanem a tehetséget vegyék figyelembe, a megalakuló diákszövetségek létesíthessenek kapcsolatot ne csak a kelet-európai, hanem a nyugati diákszövetségekkel, a művészeti főiskolákon az orosz nyelv, a román nyelv és irodalom oktatása legyen fakultatív, akárcsak a nyugati nyelvek tanítása. A diákgyűlés megszervezése, levezetése a VI. éves máréfalvi Balázs Imre festőművész, a szintén VI. éves segesvári Tirnován Vid szobrászművész hallgató nevéhez kapcsolódott.
Ugyanaznap, 1956. október 24-én — a budapesti diáktüntetéstől függetlenül — a Bolyai Egyetem nyelvtudományi és történelem tanszékének hallgatói elhatározták a diákszövetségi program összeállítását. Páll Lajos festőművész-hallgató Nyilka Róbert marosvásárhelyi festőművésznek, Nagy Benedek III. éves történészhallgató — utóbbi október 23-án este fél nyolckor — számolt be a Bolyai Egyetemen kialakult fantasztikus hangulatról. ,,A Bolyai diáksága forrong, csak nem kezdhetjük tunya testvéreink előtt, mert ránk sütik a bélyeget. Történelmi időket élünk, és nagy eseményeket érünk meg a közeljövőben. A Bolyai, teológia, agronómia stb. egy fronton dolgozunk" — írta a szüleinek Nagy Benedek. A Szekuritáté a levelet gondosan kihalászta, és fontos dokumentumként használták fel az ötévi börtönbüntetés kiszabásánál.
A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tartott diákgyűlésen nagy számban vettek részt román anyanyelvű hallgatók is. Számos levéltári dokumentum bizonyítja: a főiskola vezetősége értesítette a Szekuritátét. A résztvevők Mátyás király szülőházából úgy távoztak — egy részük a Marseillaise-t dúdolva —, hogy a karhatalom körülvette az épületet. A szomszédos utcákban teherautókon felfegyverzett belügyes katonák ültek.
Az első letartóztatások
Másnap, 1956. október 25-én reggel — amikor az egész világ a magyar forradalom győzelmének eufóriájában élt — Kolozsváron a diákotthonban letartóztatták Balázs Imrét, Tirnován Videt és Walter Frigyest. Az első kettőt gyorsított eljárással hadbíróság elé állították, és nyilvános lázítás vádjával előbb hét-hét év börtönbüntetésre ítélték — 1956. december 13-án —, majd a fellebbviteli bíróság 1957. február 11-én öt év börtönre mérsékelte a büntetést. December 10-én szabadult. Jelenleg mindketten Magyarországon élnek. Az ő perükkel kezdődött az 1956-os erdélyi, romániai retorzió.
A romániai sajtó és a rádió 1956. október 25-én közölt először jelentéseket a magyarországi forradalmi eseményekről. Akkor is ,,fasiszta huligánok" lincseléséről, üzletek kifosztásáról, a Nyugatról visszaszivárgó ,,horthysták" fegyveres harcáról írnak, beszélnek, már-már tőmondatokban. A budapesti román nagykövetség számjeltáviratai valóságos pánikot keltettek a legfelsőbb román párt- és államvezetés szintjén. 1956. október 27-én 11.15 órakor a követség a következőket jelentette:
,,A csoportok ellenállása folytatódik. Egész éjjel hallható az ágyúdörgés és a géppuskaropogás, amivel fel akarták számolni őket. A kormány felhívására a nap folyamán az egész városban kitűzték a nemzeti zászlót, a régi rendszer címere nélkül, amelyet, ahol az megvolt, a tömeg kívánságára kivágtak. A teherautókon a fiatalok azt kiabálták, hogy ruszkik haza, és vesszen Gerő: a fegyveres erők egy része átállt a felkelők oldalára, másik része passzívan szemlélte az eseményeket, akárcsak az ÁVH és a rendőrség. Ennek tulajdoníthatóan mindenütt spontán anarchista akciókra került sor. Az összes közintézmény a kormány kezén. Új, népfront jellegű kormány alakításáról folyik a vita. A megmozdulás nyíltan szovjetellenes."
Óvintézkedések
A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Politikai Bizottsága 1956. október 24-én 13 órakor rendkívüli ülést tartott, amelyen a magyarok által lakott — és a vegyes lakosságú — tartományokba teljhatalmú megbízottak azonnali kiküldéséről, a román—magyar határ megerősítéséről és a vízumkényszer bevezetéséről döntöttek. Az ülésen Gheorghe Gheorghiu-Dej első titkár nem vett részt, mert vezetésével 1956. október 20-a és 26-a között párt- és állami delegáció jugoszláviai látogatáson viszonozta Josip Broz Tito júniusi látogatását.
Először tájékoztató hangzott el a Magyar Népköztársaságban kialakult helyzetről, majd a következő határozatok születtek:
,,(...) Lépéseket kell tenni az összes, az MNK-ból érkező vagy az MNK-ba irányuló levelezés cenzúrázása érdekében, a gyanús leveleket vissza kell tartani. A sajtóigazgatóság figyelmesen felülvizsgál minden, az MNK-ból érkező kiadványt, és tájékoztatni fogja az RMP KV Titkárságát azokról a kiadványokról, amelyekről úgy ítéli meg, hogy terjesztésüket meg kell akadályozni. Meg kell erősíteni az MNK-val közös határt a belügyminisztérium meglevő állományával, esetleg a Fegyveres Erők Minisztériuma egységeit is kirendelik. Leontin Sălăjan és Alexandru Drăghici elvtárs elemezni fogja az operatív katonai felállás megjavításához szükséges intézkedéseket. (...) Valamennyi katonai egységnél jelöljék ki az ügyeletes tiszteket, a műszaki eszközök pedig legyenek üzemképesek. Az operatív egységek számára szükséges fegyverzetet és muníciót ellenőrizzék. A légierőt, a vasúti kocsikat, a gépkocsiparkot szigorúan ellenőrizzék, hogy működőképes-e.
(...) Erősítsék meg a Szekuritáté-őrséget a rádióállomásoknál és rádióstúdióknál. Közöljék a tartományi, rajoni, városi Szekuritáté- és milíciaszervekkel, hogy teljes figyelmüket a távközlési egységek (posta, telefon, távirat), illetve az állami és pártintézmények épületei őrzésének szenteljék. A helyi pártszervezetek, az aktivisták és párttagok bevonásával szervezzék meg a maguk védelmét.
(...) A pártvezetés egy része maradjon Bukarestben, hogy biztosítsa a párt- és állami munka vezetését, azonban szükséges, hogy néhány elvtárs vidékre menjen. (Miron Constantinescu elvtárs Kolozsvárra, Fazekas János elvtárs a Magyar Autonóm Tartományba.) Az RMP KV és a kormány néhány tagját szintén kiküldjük (Szenkovits — Sencovici — Alexandru elvtársat Nagyváradra, Muzsik Mihály elvtársat Nagybányára, Petre Luput Temesvárra, Gheorghe Stoicát Konstancára.)
(...) A német nemzetiség által lakott vidékeken, ahol az a hír járja, hogy családegyesítéssel esetlegesen a hazai németek jelentős része eltávozik az NSZK-ba, a legnagyobb határozottsággal vegyék fel a küzdelmet az ilyen híresztelésekkel szemben, és aki ilyen kéréssel fordul a hatóságokhoz, annak azt kell felelni, az RNK kormánya egyetért azzal, hogy a rokonok jöjjenek az RNK-ba.
(Filip) Gheltz (szövetkezeti miniszter, a Központi Ellenőrzési Bizottság tagja — T. Z.), (Anton) Breitenhofer (újságíró, a Központi Vezetőség tagja — T. Z.) és más ismert német nemzetiségű elvtársak szálljanak ki ezekre a helyekre, hogy (...) a Magyar Népköztársaság helyzetéről, tájékoztassák a német lakosságot is.
(Friedrich) Müller (erdélyi szász evangélikus) püspököt hívják be a kultuszminisztériumba, és vessék fel előtte a problémát, hogy ő és lelkipásztorai támogassák a kormány álláspontját. Szenteljenek figyelmet a katolikus egyháznak, Márton Áron püspöknek pedig azt tanácsolják: ne hagyja el Gyulafehérvárt.
A letartóztatásokkal kapcsolatban nagy taktikai és politikai érzékről kell tanúbizonyságot tenni, helyben világosítsák fel a becsületes embereket a politikai és állami szervek részéről, de máshol ne kapjanak tájékoztatást, hogy ne irritáljuk értelmetlenül a lakosságot.
(...) Elsőrendű fontosságú, hogy feldolgozzák, mit jelentenek a magyarországi események a Bolyai és Babeş egyetem pártszervezeteiben és adminisztratív vezető szerveiben, valamint a marosvásárhelyi intézetek pártalapszervezeteiben és adminisztratív vezető szerveiben. Néhány nappal halasszák el a szakszervezetekben és az IMSZ-ben a soron lévő választásokat.
(...) Hasonló összejöveteleket kell tartani valamennyi egyetemi központ hallgatóival évfolyamonként vagy csoportonként.
Az 1956. október 24-i ülésről készített jegyzőkönyvből a Háromszékben először jelennek meg részletek. Fontos hangsúlyozni: a teljhatalmú megbízottak a Szekuritáté, a milícia, a hadsereg minden egysége fölött rendelkeztek, minden anyagi, szellemi erőt mozgósíthattak az esetleges szervezkedési kísérletek leverésére. Furcsa fintora a történelemnek, hogy Fazekas János Marosvásárhelyen 1956. október 24-e estéjétől november 21-ig annak a Székely József bútorgyárosnak az elkobzott házában lakott, aki Móricz Zsigmondot is barátjának mondhatta, és a két világháború között a magyar irodalom egyik mecénása volt. Fazekas János későbbi visszaemlékezése szerint az említett időszakban állandó készenlétben állt, le sem vetette a lábáról a bürgeli csizmát.
(folytatjuk)
