A nyilvánosság előtt próbálják uralni indulataikat, nem is fenyegetőznek túlságosan, csak azt ismételgetik, ha a koalíció nem tudja az elkövetkezőkben bizonyítani, hogy valóságos, működő többséggel rendelkezik, ha nem lesznek képesek valamilyen megoldást találni a tanügyi törvény és a decentralizációt szolgáló jogszabályok elfogadására, kénytelenek lesznek emelni a kalapjukat és odébbállni.
Traian Băsescu jó két órát töltött együtt a kormánypalotában Emil Bockal, Markó Bélával, de hogy miről tárgyaltak, keveset kötöttek az orrunkra. Az államfő annyit mondott, kissé belázasodott a koalíció, és hogy ő szomorú, még az RMDSZ-nél is csalódottabb a kisiklott tanügyi törvény miatt, majd gyanús sietséggel leszögezte, e kárnak nincs gazdája: nem a demokrata-liberálisokon, nem a kormányon, nem rajta múlott, hogy megesett, ami megesett. Természetesen, még odavetett néhány mondatot a koalíción belüli szolidaritás felette szükséges voltáról, de csak annyit, amennyit az udvariasság megkíván.
Lehet, az RMDSZ csúcsvezetése zárt ajtók mögött még az asztalra is csapott, de a sajtónyilvánosság előtt Markó Béla nem győzte hangsúlyozni: ha a koalíciós partnerek betartják adott szavukat és a megállapodásokban rögzített határidőket, készek továbbra is együtt kormányozni a haza boldogulása és felvirágoztatása érdekében. Szombatra összehívták az SZKT-t, hogy ne mondhassa senki, nem hallgatják meg az alulról érkező véleményeket is.
És ha ne adj’ Isten, mégis felrúgnák a szövetséget, sokat nem kell böjtölniük, mind a szocdemek, mind a liberálisok tárt karokkal várják a koalícióból koalícióba vándorló magyarokat. Mert közismerten megbízhatóak, komolyak, jó szakemberek, s nem hajlamosak az árulásra. Igaz, a földrajz és történelem anyanyelvi oktatásáról most még hallani sem akarnak e pártok. De hát, úgymond, nyeregből törik be a lovat, volt már ilyen értelmű megegyezés köztük, és ha az élet úgy diktálja, fel lehet újra melegíteni.
Az RMDSZ célja marad a régi: valakivel, mindegy, kivel, de nyeregben maradni.
Aztán majd a ló is elmegy valahová.