FELEKI KÁROLY FOTÓJA
Feleki Károly ipari formatervezést végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, fotóművészként vonult be a köztudatba, jelenleg pedig tanszékvezető a Fotó-, Videó- és Számítógépes Képfeldolgozó szakon a kolozsvári Művészeti és Design Egyetemen.
A Hóstát megnevezés Kolozsvár külvárosait jelöli, és németül kertvárost jelent. A hóstátiak hagyományosan kertészkedéssel foglalkoztak. A nemzetikommunizmus idején az évszázadokon keresztül szorgalmasan, becsületes munkával kialakított hagyományos ,,földész" foglalkozás szűnt meg e városrész lerombolása által, és az immár több mint kilencven éve tartó lakosságcsere egyik lépcsőfoka volt ez a politikai és gazdasági tett. Zöldségtermesztőként és -kereskedőként ugyanis Románia más vidékeiről és más nemzethez tartozókat csábítottak Kolozsvárra a hóstátiak helyett. Számos idős hóstáti öngyilkosságot követett el a lakás- és földtulajdon elvesztése miatt. A román elnyomás és idegengyűlölet, akkor éppen Ceauşescu irányításával, nem egyszerűen átalakította Kolozsvár zöldségtermesztő kerületét — modernizáció fedőnév alatt —, hanem végleg ellehetetleníteni szándékozott Erdély történelmi fővárosa magyar lakóinak egy részét. Egyetemi éveim idején, a hetvenes évek végén volt alkalmam személyesen is megtapasztalni a Hóstát-drámát. Piaci zöldség- és gyümölcsvásárláskor, a hóstáti dalárda kapcsán, a szüreti bálokon és a kolozsvári magyar színház előadásain, ahol bérletesekként a közönség nagy számarányát képezték. De az erőszakosan beindított Hóstát-rombolás folyamatának is szemtanúja lehettem. Soron levő dokumentum- és értékmentő fényképkiállításunk ez utóbbi szegmentumot jeleníti meg negyvenöt fekete-fehér felvételen a sepsiszentgyörgyi közönség számára.
"...a szociofotó is csak úgy lehet jó, ha túllép a számvetésen" — jelzi szerzőnk a Székely Sebestyén György által készített interjúban folyó év május 11-én. És bővebben kifejti érdeklődését a Hóstát-jelenség iránt a Pillich László szociológus felkérésére készített fényképek kapcsán. Ezt a drámai időszakot Feleki Károly a puszta fotódokumentáláson túl a pszichológus igényességével rögzíti. Olyan mélységesen kétségbeesett lélektani pillanatokat ment át az utókor számára, amelyeket nemzetünk ellen elkövetett merényletként élünk meg mindannyian. Ebben a pszichológiai megközelítésben karaktereket, pontosabban arctipológiát keres és talál. Értéket ment a témára alkalmazott kutatásai során. És mindezt a szerény, de szókimondó analóg fényképezés technikai lehetőségeivel. Mint az interjú során Feleki Károly bevallja, munkahelyi elfoglaltsága okán kényszerült elsősorban délutáni felvételeket készíteni, és abban a szórt fényben lettek igazán anyagszerűek az ábrázolt felületek. A ruházatra és kertészeti eszközökre mint természetes velejárókra fektetett hangsúly is kiegészítő eleme a képi struktúra rendszerének. Nem utolsó szempontja volt a tárgyi valóságon túl az ember és mimikája, testhelyzeteinek nyomon követése az adott körülmények között. Komponálása minden esetben a nyugtalanság kifejezője. Az arckifejezéseken túl a kidöntött fa segélykérő vonulata, az ablakkeret nélküli épület, félig lerombolt ház, az ágyásokhoz közeli, mindent elbirtokló tömbházrengeteg, a földgyalu lánctalpainak roncsolása, minden részlet és megjelenített elem apokaliptikus bekövetkezés kifejezőjévé válik Feleki Károly képein. Ezt a drámai hatást erősíti fel a fekete keretes megoldás is. Történelmi kordokumentum értékű képeknek lehetünk szemlélői tárlatunk révén a Lábas Házban.
