Sándor Gézáné malmánál lennebb az egykori kilyéni malom gátjának köszönhetően az Olt folyása lelassult. A Brassó felé vezető műúttal párhuzamos, fél kilométeres szakasz fűzfákkal sűrűn benőtt partjával és mély vizével a szentgyörgyieknek igazi horgászparadicsomot jelentett, ahol az ötvenes években a Feketeügyből odatelepített harcsák is jól érezték magukat.
E szakasz bal partján indította 1906-ban Pap Lehel jó minőségű termékeiről országszerte híressé vált cementáru- és kerámiagyárát, amelynek a trianoni impériumváltás után Bukarestben is volt kirendeltsége. Építkezési vállalkozóként az ő nevéhez fűződik a város számos épületének bővítése-építése (Beör-palota, a Büdös-kút régi foglalata, a Kós Károly út 58. szám alatti ház, a szemerjai templomtorony stb.), valamint betonjárdák, kripták, síremlékek, út- és házépítéshez szükséges betonelemek készítése. Ezek közül néhány ma is felfedezhető még városunkban, és olvasható rajta a Pap Lehel Cementgyára cégjelzés. 1922-ben csempegyártó részleggel bővítette a gyárat. Cementáruit, cserépkályháit, kandallóit az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület az általa rendezett kiállításokon arany-, ezüst- és bronzérmekkel díjazta (1907, 1929, 1932, 1941). 1949-ben államosították. Pap Lehelt a hatalom emberei minden előzetes értesítés nélkül kényszerítették távozásra irodájából, még személyes tárgyait sem vihette magával, s többé nem térhetett vissza vállalatához, amely aztán a kommunizmus évei alatt előbb a Június 11. Helyiipari Vállalat, majd Bazalt néven vált ismertté.
Pap Lehel az EMGE kiállításán díjazott kályhával és az oklevéllel
