Nem tudott olvasni, ezért gyakran hangzás után kívülről megtanulta a leckét, amikor mássága miatt kigúnyolták, verekedett, bár jó angolos volt, megbuktatták e tárgyból, az írásbeli érettségit a dolgozatok lediktálásával tette le, a hollandiai egyetemen helyesírás-javító programmal ellátott laptop segítségével vizsgázott. Páll Adél közgazdász, vidékfejlesztő szakember azon a tanácskozáson ismertette diszlexia miatti szenvedéseinek történetét, amelyet a Sepsiszentgyörgyi Szülők Egyesülete, valamint a Fejlesztő és Rehabilitációs (FER) Alapítvány szervezésében tartottak múlt héten Sepsiszentgyörgyön.
A Tanulók Háza zsúfolásig megtelt nagytermében szülők, pedagógusok, logopédusok, pszichológusok, segítő szakemberek hallgattak előadásokat a tanulási zavarok okairól, tüneteiről, diagnosztizálásáról, az érintett gyermekek fejlesztési lehetőségeiről, magatartászavarainak kezeléséről. Elhangzott, hogy a tévhitekkel ellentétben a diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia nem betegség, nem lehet kigyógyulni belőle, független az intelligenciától, nem a butaság jele, nem a tanulás hiányának eredménye, és nem tűnik el a tanulási idő növelésével. Az ilyen zavarokkal küzdő gyermekeknek a sok gyakorlás, tanulás ellenére alacsony a teljesítményük, számukra a tanulás nem örömforrás, sok kudarc éri őket, ami miatt csökken az önbecsülésük, önértékelésük, szorongóvá, gátlásossá válnak, kerülik az iskolát.
Szabó Ildikó szülő elmesélte, miként szembesültek azzal, hogy gyermekük mindig gyengén teljesít, mennyit töprengett azon, vajon mit rontott el, miként fogadták el a diszlexia diagnózisát, és arra kérte a jelen levő szülőket, fogjanak össze, hogy az ilyen zavarokkal küzdő gyermekek is lelkileg egészségesek legyenek. Páll Adél közgazdász saját bőrén érezte a kigúnyolást, a kiszorítást, erről tájékoztatta a hallgatóságot, de azt is elmondta, felnőttként sincs könnyebb dolga diszlexiásként, de nem szégyell segítséget kérni, amit leír, azt jelenleg is át kell nézni.
A szakemberek egyetértettek abban, hogy a diszlexiás gyermekeknek az általános iskolában különleges tanrendű osztályban a helyük, a személyiségfejlődés érdekében a csoportos integráció a legmegfelelőbb számukra. Egy ilyen, ma már sikeres kezdeményezés nehézségeiről számolt be Bartók Éva, a Romániai Diszlexiás Gyermekekért Egyesület elnöke: Marosvásárhelyen tíz éve működnek ilyen osztályok egy általános iskolában, elsőtől nyolcadikig teljes tagozatot sikerült kiépíteniük, ami annak köszönhető, hogy a tanárok megértették, különleges helyzetben különleges módszerekhez kell folyamodni, és ennek érdekében hajlandóak képezni is magukat.
A tanácskozás második felében a FER Alapítvány munkatársai, a speciális oktatásban dolgozó pedagógusok, a megyei tanfelügyelőség szakfelügyelője, valamint a szülők részvételével tartott kerekasztal-beszélgetésen megállapodtak abban, szükség van a tanulási zavaros gyermekeket segítő szolgáltatások hálózatának bővítésére, a speciális terápiák népszerűsítésére, szakemberek képzésére, de mindenekelőtt arra, hogy felmérjék, kik és hányan sorolhatóak ebbe a kategóriába, ennek érdekében a FER Alapítvány ingyenes szűrést indít óvodás, elemi és általános iskolás gyermekek körében.
A nagy érdeklődésnek örvendő szakmai tanácskozás, illetve nyílt fórum az oktatási rendszer egyik súlyos fehér foltjáról rántotta le a leplet, jelezve, hogy a tanulási zavar tömegjelenség, amivel sürgősen foglalkozni kell.
