A kezdeményezőkhöz időközben csatlakozott a Magyarok Világszövetsége, amely közadakozásból teremtette elő a kivitelezéshez szükséges összeg jelentős részét. A néhai mesteremberek, Sütő Béla és Nagy Fábián leszármazottjai készítették el a régivel csaknem azonos kaput. Elemeit már elszállították Magyarországra, november 14-én avatják fel. Az esemény fővédnöke a kormányzó menye, Horthy Istvánné gróf Edelheim Gyulai Ilona.
,,Egyre közelgett a nap, amelyet huszonkét esztendőn át szorongva várt minden magyar és minden székely; még tilos volt az öröm, még tilos volt a háromszínű zászló, de ott, bent a székely szívekben ott dobogott a feltámadás, másfél évezred legszebb napjának lüktető ereje. És az erő nem várhatott tovább, nem várhatta meg, míg eltűnik a tiltó akadály, és szabadon felloboghat a lelkesedés lángja; ennek az erőnek, ennek az örömnek ki kellett törnie. »Emberek, világ csúfjára üres kezekkel várjuk a magyarokat?« Az éjszaka sötétjében nagy munkába kezdtek Erdővidék székely ezermesterei. Lécek, gerendák gyűltek halomba, zengett a fűrész, és előkerültek az éles bicskák: a Jézusfaragó ember lelkesedésével sok ügyes kéz faragta a székelység ajándékát: a legszebb székely kaput a testvéri ölelésre tárt karú magyarságnak. Két éjszaka készült csak, és mégis a legszebb székely kapu lett belőle nem csak külseje miatt, hanem azért is, mert ennek a kapunak lelke is van. Egy nemes, nagy múltú nemzet legősibb törzsének lelke ég benne" ― olvassuk a Magyar Föld egyik korabeli lapszámában.
Nem, nem várták üres kézzel a székelyek a magyar hadsereget, a rekordidő alatt elkészített kapun vonult át a magyar hadsereg Székely­száldobos és Felsőrákos határában, majd Maros­vásárhelyen is. A kormányzó kenderesi birtokán 1942-ben állították fel, de sajnos, nem sokáig lehetett a gyümölcsöskert dísze: a fáma szerint az országot elözönlő orosz hadsereg katonái még 1945-ben tönkretették.
A kapu emlékét már mindössze néhány fénykép és híradófelvétel őrzi, ám az erdővidéki mesterek lelkesedése két emberöltőnyi után is a régi. Nagy Fábián fia, az ifjabb Fábián, aki részt vett a munkában, s a kenderesi felállításnak is tanúja volt, tavaly hunyt el, de még megérte a nemes felkérést. Közel húsz éve egyik kezét és lábát nem tudta mozdítani, de a hírre felkiáltott: ,,Megcsináljuk!"

A tükörbetét dísze a címer

A második kapu elkészítéséhez most több idő kellett, de minden bizonnyal megérte a várakozás. Az anyaggyűjtést tavaly ősszel kezdték, a tölgyeket ― Gyenge András, Négyfalu református gondnoká­nak önzetlen segítségével ― idejében beszerezték a vargyasi Török Imrétől. A kapu szerkezetének elkészítése Nagy Fábiánékra, a díszítés Sütő Gáborékra hárult. A feliratokat ismerték, viszont a felhasznált motívumokat csak néhány régi, sajtóban közölt fényképről lehetett részben azonosítani, így a mai nemzedék képzeletére maradt a díszítés. A kapu méretei tekintélyt parancsolóak: a kontyfa 7,20 méter, a nagykapu nyitása 4,90, a kicsié egy méter, magassága 5,10 méter. A nagy kontyfa belső oldalán a felirat: ,,Házat mindenütt találsz, de hazát csak otthon", két szélén a készítők két nemzedékének neve, előbb a hetven esztendővel ezelőtti mestereké: Sütő Béla, Nagy Fábián, ifj. Sütő Béla, ifj. Nagy Fábián, Ferenc Lajos, majd a fiatalok, Nagy Fábián, Sütő Gábor Csaba, Nagy Fábián Attila, Sütő Béla József, Sütő István és Sütő Gábor neve következik. Díszítése zömében udvarhelyszéki, kivéve a nagy hónaljkötésben használt nap, hold és csillag, amely ott háromszéki elemnek számít. A nagy kötőgerendán a Szózat első mondata olvasható: ,,,Hazádnak rendületlenül légy híve, oh, magyar", középen, az ún. csigában virágminták. A tükörbetét felett a kötőgerendán a székely címer jelenik meg. A kicsi kötőgerenda hátoldalán félkörösen bevésve a kapu származási helye: Székelyföld ― Erdővidék, alatta a három időpont közül a legrégibb, 1940. szeptember 12., az eredeti alkotásé, a másik, 1942. július 30., a Horthy Miklós birtokán történt felavatásé, az utolsó, 2010. július 30. pedig az újraállítás napját jelöli. (Nem elírás, a hasonmás avatásának időpontjául eredetileg az évfordulót tűzték ki, így az maradt a kapun. A késésben közrejátszott, hogy a pénz egy része nem gyűlt össze, ráadásul az önkormányzat sem tartotta megfelelőnek a nyári időpontot, s a hajlott korú főméltóságú asszony sem szívesen utazott volna a nagy melegben.) A kapu lábától indadíszes minták indulnak, majd falevelek váltakoznak tulipánnal és kaccsal, szegélye félholdas, felül pedig palmetta díszíti. A hónaljkötésekben az indadíszítések dúsabbak, munkásabbak. A nagy hónaljkötésben a szélrózsát piros-fehér-zöldre, a kicsin piros-fehérre festették. A tükörbetét színén az egyesített cserefa és babérlevéllel körbefont magyar címer, a hátsó oldalán felirat: ,,Állították hálás emlékezetül országvisszaszerző mély hódolattal szeretett Kormányzó Urunknak a szentistváni birodalomhoz való örök és hűséges ragaszkodással legősibb magyarjai: a székelyek." A kicsi kontyfa felirata: ,,Állították a nemzeti összetartozás jeléül a Kárpát-medence magyarjai."
Az oly sok áldozattal és munkával készített székely kaput november 14-én avatják fel. A dátum nem véletlen: két nappal később lesz annak évfordulója, hogy Horthy Miklós 1919-ben fővezérként bevonult Budapestre. A kaput nem eredeti helyén, a gyümölcsöskertben helyezik el, hanem a Horthy Miklós Tengerészeti Múzeum melletti zsákutcát fogja lezárni, mögötte később Kárpát-medencei skanzen kialakítását tervezik.