Hiába a vénasszonyok nyara, langyos estén a parkon átsétálni, netán meg is állni, nézelődni, s leülni, az aztán végképp ― hát, hogy is mondjam, nem szalonképes kifejezés, de ez a valóság: sz...r dolog. Eme állandósuló gond hárítására most újabb kísérletet tesz a városvezetés.
Jó néhány éve Sepsiszentgyörgyön röhögött az ország, midőn egy novemberi estén síppal-dobbal vonult ki néhány városlakó csókákat, varjakat űzni. Kudarcot vallott a kísérlet, pedig az elképzelés nem volt rossz: az éjszakára megtelepedett madarakat zajjal elzavarni, többször egymás után, míg rájönnek, nem jó hely ez számukra. Sokat nem kellett volna ,,idomítani" őket, hiszen intelligens lények ― a kezdeményezés azonban részint politikai okokból (az akkori prefektus, Horia Grama megtiltotta néhány intézménynek — rendőrségnek, hangosbemondós autóval rendelkező vállalatoknak ―, hogy az előzetes egyeztetés ellenére részt vegyenek a riasztáson), részint a kitartás hiánya miatt (ha első este még mintegy százan mentek ki a parkba mindenféle zajkeltő eszközzel, másodnap alig néhányan, harmadnap már senki), és nem mellékesen azért is, mert néhány tévéadó gúnyt űzött a próbálkozásból, a madárelhajtási kísérlet egyszeri és meg nem ismételt maradt. Holott ez nem csupán sepsiszentgyörgyi jelenség, az ország legtöbb nagyvárosában gondot okoznak a csókák. És tenni ellene sehol nem tudnak.
Kelemen László, a Rara Avis Madártani Egyesület vezetője szerint a madarak távol tartása már közegészségügyi kérdés. Madárvédelmi szempontból nem ütközne semmiféle akadályba a városlakóvá vált csókák, varjak elűzése, hiszen az októbertől márciusig kellemetlenkedő madarak csupán telelni vonulnak le északról, nem itt fészkelnek, azonkívül nem is fokozottan védettek. A gond az, hogy tartós elriasztásukra még senki nem dolgozott ki hathatós módszert, Romániában legalábbis nem találtunk semmilyen életképes védekezési lehetőséget. Különféle ügynökök valamiféle riasztóberendezéseket ajánlgattak, ellenben semmi garanciát nem vállaltak hatékonyságukra. A csókavész problémájának kezelésével megbízott szakember végül egy magyarországi cégre bukkant, mely már foglalkozott a kellemetlenné vált madarak elűzésével ― igaz, más módszerrel: fészkeik eltávolítását számukra riasztó hangok kibocsátásával párosították. A mi esetünkben ez legfennebb félsikerrel kecsegtethet, hiszen nem itt raknak fészket, a vészjelzés, illetve a ragadozómadarak hangjának utánzása viszont kétségtelenül felriasztaná az aludni készülő csókákat, varjakat. A magyarországi cég munkatársai a tavasszal itt jártak, felmérték a terepet, megállapították, a park körül mely épületekre lehetne felszerelni a riasztó hangberendezéseket, és elküldték árajánlatukat: "kulcsrakészen" mintegy 14,5 ezer euróba kerülne. Nyár jött, csendes volt a park, senki nem foglalkozott tovább a dologgal. Ráadásul felmerül néhány kérdés is: azontúl, hogy ez a cég sem vállalna garanciát a berendezés sikeres működésére, hiszen ilyen környezetben még nem próbálták ki, arra sincs biztosíték, hogy a parkból esetleg sikeresen elűzött madarak nem a város más részein ütik fel tanyájukat ― magyarázta Kelemen László. Ami valójában már megtörtént, mert igaz ugyan, hogy a legnagyobb tömeg az Erzsébet park fáit, illetve a környező magas épületeket rohamozza meg esténként, de a Szemerja negyed kertes házainak diófái szintén kedvenc tanyájukká váltak, illetve az Állomás negyedből is jelezték sereges jelenlétüket. Kelemen szerint úgy harmincezerre tehető a városban éjszakázó madarak száma, minap egy rajban hatszázat számolt, s esténként több raj is köröz szálláshelyet keresve.
Megkeresésünkre Antal Árpád András polgármester elmondta, a városvezetés foglalkozik a kérdéssel, de a Kelemen László által említett okok miatt ― no meg a 14,5 ezer euró sok pénz ― úgy döntött, nem vásárolják meg a berendezést, hanem megpróbálják egy hónapra, kettőre bérbe venni, ezalatt hatékonyságát felmérni. Ha beválik, szóba kerülhet a megvásárlás, egyelőre arra kérte Kelemen Lászlót, egyeztessen a magyarországi céggel a bérbeadás feltételeiről.