Anno, az első évjárat voltunk, kiknek Románia történelmét románul kellett tanulniuk. Nyelvi gondjaink nem voltak, Brassóban az utcán tanult meg románul a gyermek.
Ráadásul a történelmet is jó emlékezetű magyartanárunk, Fóris Gyula tanította. Nagy tudása, színes előadói készsége és emberi melegsége miatt nagyon szerettük. De történelemórán elillantak Fóris tanár úr erényei: ő beszélt, magyarázott, az osztály csendben ült, és szemmel láthatóan unatkozott. Egyik órán — már jól benne voltunk a tanévben — Iancu de Hunedoaráról szólt a lecke, a tanár úr a hadvezér erényeit ecsetelte, az osztály gondolatai messze jártak. És elhangzott egy mondat, természetesen román nyelven: ...Iancu de Hunedoara felesége, Elisabeta Silaghi... A név hallatán egyik osztálytársamból kibukott a felismerés öröme: de hisz ez Hunyadi János! A tanár úr ránk meredt, mindig derűs arca elborult, néhány másodpercig habozott, majd fogta a XV. század történelmi térképét — addig is előtte állva magyarázott —, felállította a katedrára, s azt mondta magyarul: na, gyerekek, figyeljetek, most tanuljuk meg Hunyadi János törökellenes hadjáratait. Ez az óra ma is elevenen él emlékezetemben.
