Előbb holtpontra jutni látszottak a tárgyalások, majd mindenki megkönnyebbülésére némi konkrét eredményt — a Nemzetközi Valutaalap (IMF) reformja, valamint a Bázel-III néven ismert szigorúbb bankszabályozás jóváhagyása — is hozott a G20-ak pénteken véget ért szöuli csúcsértekezlete.
A világ húsz vezető gazdaságát tömörítő G20-csoport ötödik csúcstalálkozóját tartotta a dél-koreai fővárosban. Az első, a világgazdasági válság elmélyülésének idején, 2008 őszén rendezett találkozót még az együttműködés jellemezte, hiszen mindenki számára világos volt, hogy csak a gazdasági erőközpontok összehangolt lépéseivel lehet a pénzügyi rendszert stabilizálni és a globális recessziót megállítani. Egy évvel később, a pittsburghi értekezleten Barack Obama amerikai elnök arról beszélt, hogy a Húszaknak együttes erővel sikerült visszarántani a világgazdaságot a szakadék széléről. Szöulra azonban már széthúzás lett a nagy összekapaszkodásból.
Forró előzmények
Az idei kétnapos csúcstalálkozót előkészítő maratoni, 14 órás tárgyaláson minden ország ragaszkodott a saját álláspontjához, és heves vita bontakozott ki. ,,Még a terem ajtaját is nyitva kellett tartani, annyira felforrósodott a levegő" — festette le a hangulatot Kim Jun Kjung, a rendező dél-koreai kormány szóvivője. A feszültséget főként az okozta, hogy szögesen eltér a legfontosabb szereplők felfogása a növekedés beindításának és a világgazdasági egyensúlytalanságok leküzdésének módszereiről. Angela Merkel német kancellár például a találkozó elé időzített szerdai nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy Washington pénzügyi politikája — a 600 milliárd dolláros újabb gazdaságösztönző csomag — rendkívül kockázatos. ,,Senkinek sem állhat érdekében, hogy újabb piaci buborékok alakuljanak ki. Most inkább arra kellene törekednie mindenkinek, hogy a válságot megelőző időszakhoz képest tartósabb és fenntarthatóbb növekedési pályára álljon a világgazdaság" — fogalmazott a kancellár asszony. Németország így nem támogatta az amerikai pénzügyminiszter javaslatát, miszerint a Húszaknak kötelezettséget kellene vállalniuk arra, hogy a hazai össztermék (GDP) 4 százaléka alá szorítják a folyó fizetési mérleg hiányát vagy többletét.
A legmélyebb ellentét azonban az Egyesült Államok és Kína között feszül. Washington hosszú ideje azzal vádolja a pekingi vezetést, hogy a jüan alacsonyra szorított árfolyamával szerez előnyt az exportra termelő vállalatoknak. Az árfolyam-politika bírálói a jüan felértékelését szorgalmazzák, Peking azonban elutasítja a követelést. Hasonló vád éri Amerikát is, a likviditás mesterséges felduzzasztása a dollár gyengüléséhez vezet, amely más országokban nehéz helyzetbe hozza az exportra termelő vállalatokat — kifogásolják sokan. Elemzők szerint valóságos árfolyamháború van kibontakozóban, amelynek egyik hatása, hogy számos deviza túlzottan felértékelődik. Nagy fejlődő országok — például Brazília és Indonézia — már korlátozzák is a tőkeáramlást a felértékelődés veszélye miatt.
Bizottsági gyürkőzések
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy roppant nehéz volt tető alá hozni egy mindenki számára megfelelő zárónyilatkozatot. A dokumentumot előkészítő bizottságban sem sikerült rendezni az Egyesült Államok és a legtöbbet exportáló két ország, Kína és Németország között hetek óta tartó viszályt a kivitel állami korlátozásának kérdése körül. Oroszország egyenesen a csoport egységét féltette. ,,Különösen aggasztó, hogy egy sor ország egyoldalú döntéseivel gyengíti devizáját, ami nyugtalaníthatja a piaci szereplőket, és heves árfolyam-ingadozáshoz vezethet — mondta el az orosz delegáció egyik tagja a Reuters hírügynökségnek. — Világos, hogy nehezebb egyetértésre jutni most, amikor már túl vagyunk a gazdasági válság legsúlyosabb szakaszán, mégis a globális célokra és problémákra kellene koncentrálni."
Az Európai Uniót képviselő Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso szerint a csúcstalálkozó a hitelesség próbája volt. ,,A kérdés az, hogy milyen messzire tudunk elmenni a globális növekedést és a munkahelyteremtést serkentő megállapodás érdekében. A G20-nak sikerült megakadályoznia, hogy elsüllyedjen a világgazdaság hajója, és sikerült újraindítani a motort, de nem haladunk még teljes gőzzel előre. Újra meg kell mutatnunk, hogy a G20 a globális gazdasági együttműködés legfőbb fóruma" — mondta el Barroso.
Később meglátják
A csúcsértekezlet végül konkrétumként mindössze az IMF már korábban elfogadott reformjának, illetve a Bázel-III néven ismert, ugyancsak korábban elfogadott, szigorúbb bankszabályozás jóváhagyását tudta felvonultatni. Mint ismeretes, az IMF mélyreható reformjáról még októberben állapodtak meg kjongdzsui tanácskozásukon a G20-csoport pénzügyi vezetői. A több szakaszból álló reformnak véglegesen 2014. januárig kell lezárulnia. A Húszak nyilatkozata szerint ennek végrehajtásával az IMF hatékonyabb és hitelesebb szervezet lesz. A valutaalap hatalmi viszonyainak átrendezésével a világgazdaság tényleges erőviszonyai kapnak hangsúlyt: az egyre nagyobb gazdasági erőt képviselő küszöbországok — köztük India és Kína — tényleges gazdasági potenciáljuknak megfelelően vehetnek részt a szervezetben. A G20-csoport rábólintott az új nemzetközi bankszabályokra is, a bankok tőkemegfelelési mutatóinak szigorítását jelenti. Az intézkedéseket a kormányok, parlamentek dolga lesz törvénybe iktatni fokozatosan 2019-ig.
Az aktuális érdemi kérdésekben az elvárható minimum teljesült: általános megállapodás olyan irányelvek későbbi megalkotásáról, amelyek segíthetnek kezelni a világgazdaság fejlődésére kockázatot jelentő globális egyensúlytalanságokat. A résztvevők ugyan megállapodtak, hogy a vitatott árfolyam- és kereskedelmi kérdések megoldásában együttműködnek, de a részletek kidolgozása csak a jövőben várható. Ugyanakkor egyetértettek, hogy a világgazdaság visszatért a növekedés útjára, de az élénkülés folyamata lassú.
A házigazda Dél-Korea szóvivője pedig kénytelen volt igen bátorítónak nevezni már azt is, hogy a zárónyilatkozat kissé enyhíti a feszültséget.
