Székely Szabó Zoltán (Tutuka) bécsi ,,taxinész", aki egykori/mai hivatásos színészként mint taxisofőr keresi a sógorok világvárosában a kenyerét, és térdére a ,,Foglalt" palatábla nagyságú kartonlapon a saját költségén kiadott könyvek szövegeit bütyköli, a minap Bölöni Dávid polgármester meghívására a felsőcsernátoni Bod Péter Népházban lépett fel kabaréjellegű műsorával.
Tutuka a kézdivásárhelyi színház vendégszínészeként Tamási Tündöklő Jeromosában játszik, és az előadási szünnapokon a Kárpát-medence városaiban bemutatott ,,kabarézó" jellegű műsorait Háromszéken is futtatja.
Tiszteletére a felsőcsernátoni Bod Péter Népház nagyterme megtelt érdeklődőkkel, akik között szép számmal láthattunk alsócsernátoniakat is, mintegy cáfolatául annak, hogy a két falu lakosai között az egymást megszólás lenne ma is a meghatározó elem. Ha van is ilyen, az maga is élcelődő, egymást ugrató kabarézás, mely a terített asztal mellett folyik, és az éppen Tutuka által művelt műfajcsaládba sorolható. Magam is meglepődve nézelődtem a teremben, amikor a nagyszámú érdeklődő között a község notabilitásait, a református lelkészeket és családjukat, nagyszámú tanügyit, a kulturális élet képviselőit, a polgármestert és a hivatal köztisztviselőit láthattam. Az érdeklődők nagy száma láthatóan Tutukát is zavarba ejtette, különösen az, hogy régi falusi szokás szerint a nézőtéri sokaságban a szülők szép számban magukkal hozták kiskorú gyerekeiket is. Ez a mozzanat családias hangulatot sugárzott, és a pajzán humoráról közismert ,,taxinészt" arra késztette, hogy a személyes történetekbe ágyazott műsorszámaiban — amennyiben ennek lehet nevezni a kötetlen monológokat — a szöveg és előadás pikantériájából jócskán visszavegyen, ami műsorát a szöveg méltóságának megemelése felé mozdította el.
Szóval, számunkra a legnagyobb meglepetés a felsőcsernátoni közönség volt. A Bod Péter Népház ezen az estén mintegy visszahozta azoknak az időknek a hangulatát, amikor a falusi kultúrházak a templom mellett az ünnepélyesség és emelkedettség színterei (is) voltak/lehettek. Ez a rendezvényrehabilitáció felette fontos, hisz Székelyföld-szerte, különösen Háromszéken elbárosodott, duhajkodásos becsületsüllyesztőkkel találkozik — tisztelet a kivételnek — a falu világa iránt érdeklődő ember.
Mindez Felsőcsernáton esetében nt. Szőcs László református esperes-tiszteletes úrnak és Szőcs Ilona tiszteletes asszony igényességének köszönhető, aki a holland támogatással felújított egykori kultúrpajtát nagybetűs Népházzá varázsolta. Mert a szépszámú közönség mellett a másik meglepetés a sokfunkciós épület állapota. A rend és tisztaság, a magas esztétikai érzékkel kialakított puritán környezet, a kerítésléc-szaggató indulatok eltávolítása a népház tájékáról mind-mind a figyelemre méltó közösségi erények körébe sorolható.
A harmadik meglepetéscsokor az, hogy a kis-magyarvilági népházi hagyományokhoz és a későbbi szokásokhoz igazodva a település értelmisége a lakosság egyéb rétegeivel együtt veszi a levegőt, s együtt olyan hangulatot teremtenek a maguk környezetében, hogy a színész, esetünkben a ,,taxinész" megváltoztassa műsorának hangszerelését, és a pikánsabb kabaré eszközeivel is kultúrát teremtsen, nyelvi igényességet szugeráljon.
Azon az estén jó volt, üdítő volt a felsőcsernátoni Bod Péter Népház vendégének lenni. A műsor szerzője és előadója egyszerűen meghökkent, amikor a könyvvásárló és az ajándékkönyveket szorongató sokaság kézjegyéért az előadói asztalt megrohamozta.
