Mielőtt felelevenítenénk néhányat, annyit: az olvasók, válság ide, válság oda, úgy tűnik, az idén sem lettek hűtlenek a könyvhöz, mind a vásáron, a könyvstandok környékén, mind az író-olvasó találkozókon s a kiadók új könyveiket prezentáló rendezvényein nagy volt az érdeklődés.
Idén a legszebb könyv megtisztelő díját Hajdú Farkas-Zoltán a Bookart Kiadónál megjelenő regénytrilógiája, A dolgok rendje (1. Szolik, 2. Párisz almája, 3. Appendix) nyerte el. Művészeti könyvek kategóriában Lázár Anna a Mentornál kiadott Lövéte köröpölő című gyönyörű albumát, míg gyermekkönyv kategóriában László Noémi ugyancsak a Bookartnál megjelenő kötetét, a Labdarózsát díjazták (illusztrálta Sulyovszky Sarolta).
De ezeken kívül is jelentek meg szép könyvek, hogy hirtelenjében csak a Koinóniánál kiadott Volt egyszer egy kis zsidó című, Kányádi Sándor fordításkötetét említsük, válogatást az erdélyi jiddis népköltészetből, vagy Kopacz Mária a Mentornál megjelenő meséskönyvét (Borika és a padlás manója), amelynek külön érdekessége, hogy a kiváló képzőművész maga illusztrálta sorrendben immár negyedik könyvét. De a maga nemében gyönyörű kis kötet Markó Béla Út a hegyek között című, a Bookartnál megjelenő, 99 haikut tartalmazó kötete is (illusztrálta Láng Orsolya), vagy Karácsonyi Zsolt a Pallas-Akadémia kiadásában megjelenő Ússz, Fauszt, ússz című verseskönyve (illusztrálta Egri István). A sort szerencsére hosszan lehetne folytatni, az erdélyi kiadók könyvei évről évre szebbek lesznek, ahhoz képest, hogy jó másfél évtizede még estek szét, s újságpapírra nyomták egy részét, a fejlődés elmondhatatlan.
S most néhány emlékezetes pillanat. Felejthetetlen volt, ahogyan Kányádi Sándor felvezette jiddis népköltészetet bemutató kötetét — közben hallhattuk a Kaláka együttes előadásában a verseket —, és elmesélte, miként is jött az ötlet, hogy jiddis népdalokat fordítson, s ki segítette időnként megoldhatatlannak tűnő munkájában. Szinte rímelt erre a pillangózó szövegre Sándor Iván vallomása az először 1976-ban megjelenő, A futár című regényéről, amelyet a Koinónia újra kiadott, s nem véletlenül, hiszen a történet Erdélyben, a negyvennyolc-negyvenkilences szabadságharc tektonikus mozgásai közepette játszódik, hőse egy Temesvárra szakadt székely szombatos, Kossuth futárja. Tiltásokról szól ez a kitűnő regény, s a türelemről... Felejthetetlen volt az is, amiként a Nyugaton élő Lázár Anna, a Mentor Kiadó új felfedezettje mesélt arról, hogyan is írta Lövétéről szóló, besorolhatatlan műfajú, de hallatlanul izgalmas könyvét, amelyet korabeli fotók díszítenek, és hű képet ad egy nagy székely falu időnként derűs, időnként komor hétköznapjairól. S döbbenetes volt a Markó Béla már emlegetett kötetének bemutatásakor elhangzó egyik haiku is (japán, 17 szótagos, 3 sorba tördelt miniatűr versforma): ,,hökkenten járkál / a nyelv egy másik szájban / hány otthonunk van..." A kérdés nyugtalanító, de talán megválaszolhatjuk: annyi, ahány könyvben otthonra lelhetünk. S ezen a vásáron most voltak ilyen könyvek...