Lezajlott hát az RMDSZ-tisztségekbe történő alsó- és felső-háromszéki választás. A demokrácia szigorú és kifogásolhatatlan szabálya szerint a jelen lévő küldöttek szavazatai alapján. Minden bizonnyal a kollektív bölcsesség és megfontoltság, valamint az ismeretség döntött a kialakult sorrendben. Ennyiben tehát minden rendben, elfogadjuk a többségi akaratot. De volna néhány megjegyzésem is, mint aki küldöttként részt vett az alsó-háromszéki SZKT- és KAT-választáson, úgy is, mint a sepsiszentgyörgyi önkormányzat képviselője, de úgy is, mint a volt politikai foglyok szövetségének megyei alelnöke.
Mi, naivak, hívén annak a felkérésnek (írásban is megkaptuk Albert Álmos elnök úr aláírásával), hogy civil szervezetek jelöltjeit várják, jelöltük a KAT-ba Török Józsefet, aki szövetségünk megyei elnöke és az országos szövetség elnökségének egyetlen magyar tagja, és az SZKT-ba Józsa Árpád Csabát (és nem Jancsó Csabát, tisztelt szerkesztő asszony!), aki szintén országos (és bejegyzett!) egyesület, az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság elnöke.
Mivel erre meghívást nem kaptak az RMDSZ illetékeseitől (az iroda alkalmazottaitól), nem jelentek meg a gyűlésen, ezért bemutatásukat alulírott tette meg néhány mondatban. Az azonban nem valószínű, hogy személyes jelenlétük a siralmasan kevés szavazatszámot emelte volna.
Mi tehát az én gondom a történtekkel kapcsolatban?
Mindenekelőtt annak a megállapítása, hogy sem fenn, sem lenn, megyei szinten nincs szándék az RMDSZ megújulására, a harcosabb RMDSZ egyelőre csak szlogenekben létezik. Ezt a kívánt és az ellentábortól elvárt szellemet vitték volna a testületekbe embereink. Persze, az is lehet, hogy mind országos politikai szinten, mind helyi politikusok részéről az egykori politikai börtönviseltek jelenléte felébreszti a rossz lelkiismeretet? Ugyanis a nemrég lezajlott országos kongresszusról sem jelent meg a sajtóban egyetlen sor sem, más médiában sem.
Így tehát megmaradunk, amíg még vagyunk, törődött testtel és megbántott lélekkel magunkban, az örökös fennforgók körén kívül.
Amikor Józsa Árpád Csaba jelöltségét jelentette be Márton Árpád gyűlésvezető képviselő úr, és megjegyezte, hogy őt is a volt politikai foglyok delegálták, a teremben hangos derű fogadta ezt. Tisztelt (és kevésbé tisztelt) jelenlévők, ekkor el akartam hagyni a termet, olyannyira megbántottan, amit csak az érezhet, aki több mint öt évet állta a sarat a szamosújvári börtönben. Nem mehettem el, mert ki kellett mentenem kollégáimat, és távollétükben jelölésük okát, értelmét elmondanom. Szükségtelen volt. A szombati újságban Török József nevét meg sem említik. Józsa Csabát pedig Jancsó Csabának írják.
Ennyit ért az utókor szemében a kommunista diktatúrával szembeni ellenállásunk. Ígérem, többet nem fogjuk zavarni az RMDSZ köreit.
