Farkas Réka
Titokban tartotta mindeddig az RMDSZ EP-kampányának stratégiáját, csak annyit árultak el, hogy az emberek problémáiról szólnak majd, és minden eszközt megragadnak, hogy üzenetüket eljuttassák a választókhoz. Az elmúlt egy-másfél hét nyilatkozataiból azonban körvonalazódni látszik, hogy székelyföldi központi témájuk az autonómia, illetve ehhez kapcsolódóan a regionális újrafelosztás lesz. Csodálkoznunk nem kell, hisz politikai ellenfelük, Tőkés László éppen az e téren tanúsított következetes kiállásával növelte meg amúgy sem kis népszerűségét. Egyértelmű volt, az RMDSZ valami hasonlóval igyekszik előrukkolni.
Elkészült a forgatókönyv, jövő hét végén Marosvásárhelyen hirdetik ki Románia regionális újrafelosztásáról szóló programjukat. Természetesen konferenciával, szakemberekkel, tudományos, gazdasági érvekkel alátámasztott stratégiát ígérnek, országos tervet, melynek része Kovászna, Hargita és Maros megye egyetlen fejlesztési régióba sorolása. S ha igazak a hírek, szaporodnak majd a székelyföldi jelképek is, kapuk, táblák, reklámpannók, matricák — akár gépkocsira felrakhatóak —, számtalan apró gesztus, melynek célja az egységes tartomány képének megteremtése, a székely öntudat megerősítése. Lesz majd ismét ingyencirkusz táblakitétellel, román intoleranciával, rendőrségi kivonulással és a felirat eltávolításával. Lesznek nagygyűlések, nagy szavak, tervek, bejelentések, ígéretek, hogy egységes fejlesztési stratégiát készítenek a régiónak, megteremtik a — Markó szavaival élve — ,,sajátos" székelyföldi autonómiát.
Furcsa helyzetbe került az RMDSZ. Hatalomban van, és igazolni igyekszik ennek minden pozitív hozadékát. Hetente, sokszor naponta érkeznek a hírek, mennyi pénzt kapnak a települések, egyházak, itt iskolát avatnak, ott sportcsarnokot, egy-egy felújított útszakaszt. Másfelől azonban szembe kell nézniük a politikai kudarcok sorával: a kisebbségi törvény végérvényesen elakadt, az oly régóta követelt, s most a kampány okán váratlanul napirendre került oktatási törvénymódosítások — tájékoztatójuk szerint — a ,,román politikai pártok összehangolt" ellenállásába ütköznek. Fontosak az infrastrukturális beruházások, a gazdasági fejlesztés, de legalább ennyire jelentős lenne a magyarság megmaradásához elengedhetetlen jogszabályok kicsikarása. S e téren van a szövetségnek tartozása, nem is kevés. Miközben egyfelől diadalmenet és siker jellemzi retorikájukat, másik oldalon az áldozat szerepében próbálnak tetszelegni, s igazolni, lám, mit sem változik a román politika, továbbra is szükség van az egységes magyar képviseletre, azaz rájuk. ,,Erős önkormányzati, parlamenti, kormányzati jelenlétről" beszélnek, miközben nagyon fontos kérdésekben egy tapodtat sem sikerült előrelépni. S most újabb ígéretek következnek.
Lehet még mindennek hitele?
