Többnyire természeti katasztrófák vagy személyes drámák nyitják meg azt a bizonyos csapocskát, de a málnási iskola könyvtárának minapi felduzzasztása például azt bizonyítja, hogy a tűzoltás műfaja mellett a közép- és hosszú távú társadalom- és ízlésformáló szándék is egyre inkább polgárjogot nyer.
Ugyanakkor azzal is szembesülhetünk, mennyire éretlen módon, gyanakodva, sötét hátsó szándékot sejtve és belemagyarázva kezeli a nyilvánosság egy része a hasonló gesztusokat. Újfent bebizonyosodik, hogy a demokráciát, annak együttélési formáit tanulni kell, és ha a globalizáció legkönnyebben elsajátítható leckéje, a fogyasztói társadalom tagjaként való viselkedés mikéntje már aránylag könnyen megy, az adakozás vagy az önkéntes munka egyelőre többismeretlenes egyenletként borzolja a kedélyeket.
Pedig a társadalmi szerepvállalás csupa olyan formájával van dolgunk, amelyeknek egyre nagyobb kultuszuk van a világon. Lássuk például az önkéntesség gyakorlatát. A fiatalok számára különleges, életszagú és ingyenes lecke arról, miképpen működik egy hatalmas gépezet, egyben nyelvgyakorlás, kapcsolatépítés — ideális esetben pedig ismerkedés a világ minden tájáról érkező emberekkel. Az emberi tapasztalatszerzés mellett jól fest ez a csomag a majdani egyetemi jelentkezésekben, szakmai életrajzokban, pályázatokban is. Az önkéntes munkavállalás egyre inkább felértékelődő emberi kvalitás, ami a nyitottságról, az önzetlenségről, áldozatkészségről szól. A közösségi szerepvállalás előiskolája, ami nélkül a társadalmi empátia puszta szólam marad. Annak az álértékrendnek a felülírása, amely csak a pénzzel honorált teljesítményt ismeri el.
Akik elfogadják és gyakorolják mindezt, gazdag emberek. A fanyalgók, a kákán is csomót keresők saját ingatag értékmércéjük, önbizalomhiányuk mentén "mérgezik" magukat és környezetüket. Pedig társadalmunk meggyógyításának elsődleges feltétele a mentális méregtelenítés, életünk elemeinek, folyamatainak pozitív megközelítése, fiataljaink tehermentesítése mindattól a ballaszttól, amelyet a közelmúlt rakott ránk közvetve-közvetlenül. Csak ily módon juthatunk el odáig, hogy egy bank által adományozott könyvcsomagban elsősorban ne a majdani ügyfelet "levadászó" szórólapot keressük, hanem a betű varázsát, a színes képet, a mese örömét, gyermekeink mosolyát.