Jó régen ragasztottam fel a darabka papírt, eligazítóul bármilyen bajunkra. Nem tudom, milyen alkalomból mondta (mintha valami szoborállítás lett volna) — de engem magával ragadott, olyannyira, hogy azóta is naponta elolvasom, és ajánlom minden vendégünknek, hogy merítsen erőt a valamikori srác filozófiát érő szavaiból.
,,Tudja és érezze Magyarország minden polgára, csak együtt álmodhatunk nagyot. Mert senkit sem nélkülözhetünk, mert mindenkire szükség van, és mert senki sincs, akinek álmáról lemondhatnánk... Érezze ezt Madéfalva minden székelye, a csíki és gyimesi keresztalja, Kolozsvár összes magyar lelkű polgára, érezzék a Márai nyelvét őrzők Kassán, érezzék Kárpátalja sűrű sorsú magyarjai, és érezzék a háború dúlta Délvidék megszomorítottjai is... A gazdag és erős magyar nemzetet velük együtt álmodjuk. Szent István álmában ők is benne vannak. Mert az álmoknak nem lehet határt szabni."
Orbán, amikor ezeket mondta, nem lehetett több húszévesnél, és lám, mennyire igaza volt, mennyire időszerűek most is a gondolatai, mennyire jól fejezte ki magát. Nem vagdalkozott, mint manapság teszik némely politikusok, akik egymást küldenék el, útjukból legszívesebben félrelöknék a másikat, hogy az ő szekerüknek nagyobb, szélesebb sáv jusson. Leparancsolnák a politikai színpadról is egyiket-másikat, ha úgy találják, hogy láb alatt van, s akadályozza őket a haladásban. Látjuk a televízióban, olvassuk az újságokban, hogy milyen alattomos eszközökkel járnak el sokan. Neveket nem említek, akinek nem inge, ne öltse magára!