A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesületet Sepsiszentgyörgy Városi Tanácsa és Kovászna Megye Tanácsa hozta létre, melyhez később csatlakozott Kovászna városa is.
Ennek az egyesületnek négy alkalmazottja van, az elnöke Tamás Sándor, alelnöke jómagam vagyok. Múlt héten az egyesület egyik alkalmazottja megkeresett, hogy írjak alá sürgősen egy partnerségi egyezményt az Amőba Oktatási Központtal, hiszen egy leadott pályázathoz 24 óra alatt lehet a kért pontosításokat, jelen esetben a partnerségi egyezményt letenni.
Értetetlenül álltam a felkérés előtt, és alapos megfontolás után nem írtam alá a következő okokból:
1. A turisztikai egyesület önkormányzati, tehát alapító tagjainak beleegyezése nélkül törvénytelen dolgot cselekedtem volna, hiszen alelnökként a sepsiszentgyörgyi, a kovásznai és a Kovászna Megyei Tanács tájékoztatása nélkül nem áll jogomban partnerségi egyezményeket kötni. Az önkormányzati munka nem magánjellegű, amely során bárki is egyszemélyes döntéseket hozhat.
2. Bereczki Kinga tanácsos asszony cégei, illetve azok az alapítványok, amelyeknek vezetőségi tagja, érdekellentét miatt nem köthetnek szerződést azzal az önkormányzattal, amelynek ugyancsak tagja. Lám, a központi sajtó is a pályázati pénzek átvándorlását boncolgatja, joggal, hiszen nemcsak törvénytelen, de erkölcstelen dolog is a közösség — jelen esetben önkormányzat — burka alatt olyan pénzeket lehívni, amelyek a képviselők saját cégeinek zsebébe vándorolnak.
3. Az egyesület vezetőségének már a pályázat leadásakor tudomást kellett volna szereznie minderről, nemcsak a pontosítások kérésekor. Joggal feltételezhető, hogy a tanácsos asszony az alkalmazottak meggyőzése által próbált előnyökre szert tenni.
Az objektív okok sorolása mellett természetesen van egy sor szubjektív okom is, hiszen milyen képviselő Bereczki Kinga, aki a város fejlesztési projektjeit, pályázatait nem szavazza meg, mint pl.: a szépmezői ipari parkot, Sugásfürdő felújítási pályázatát, a zöldövezetek bővítését célzó pályázatot, a Néri Szent Fülöp-iskola szomszédságában levő kazánház átalakítását szociális célokra? (A sor nem teljes, de a jegyzőkönyvi kivonatok alapján történt a felsorolás.)
A tanácsos asszonnyal való vitánk egyébként két éve zajlik, mikor képviselővé választása után nem tudta elfogadni, hogy az általa vezetett civil szervezetek nem részesülhetnek városi támogatásban, mint azelőtt.
Ugyancsak az összeférhetetlenségi esetek precedenseként említhetném a Lábas Ház ügyét is, hisz a tanácsos asszony az ingatlanban helyet kapó civil szervezetek pályázatait elbíráló bizottság tagjaként nem látta be, hogy egy általa elnöki minőségben vezetett civil szervezet nevében pályázni, majd azt a pályázatot tanácsosként és bizottsági tagként elbírálni nem éppen etikus, hogy más jelzőket ne is említsünk. Akkor is sértődés és politikai támadás vádja övezte a bizottság többi tagjának ez irányú megjegyzését.
A kérdés nyitott, döntsenek az olvasók és a választópolgárok: Hol van a határ a közösségi és magánérdek között?
Sepsiszentgyörgy alpolgármestereként maradok közösségem szolgálatában, a város fejlődéséért legjobb tudásom szerint dolgozva:
Sztakics Éva
