Nobel-díj, 2010A fanatizmus ezer arca

2010. november 20., szombat, Irodalom

A hír, hogy idén végre a világ jelenlegi, egyik legismertebb, legolvasottabb, legtöbb nyelvre lefordított írója, a perui, de felváltva Londonban, Párizsban, Mad-ridban, Limában élő Mario Vargas Llosa kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, megörvendeztetett.

Évek óta mel-lőzte ugyanis a bizottság a nagy dél-amerikai írókat, Márquez ugyan (a Száz év magányért) megkapta a díjat, de Borges, Cortázar, Fuentes nem. Llosa elismerése a történetet is rehabilitálja, hiszen az író példátlan népszerűsége nem véletlen, nagy mesélő ő is, akár az évtizedekig szintén mellőzött Günter Grass. A magyar olvasó szerencsés hely-zetben van, don Mariónak ugyanis egy novelláskötete (Köly-kök), Flau-bert-ről szóló nagyesszéje (A lehetetlen kísértése), közel-keleti útikönyve (Izrael, Palesztina) és fiatal írókkal foglalkozó könyve (Levelek egy ifjú regényíróhoz) mellett tizenöt regénye jelent meg magyarul, nem egy több kiadásban is (A város és a kutyák, Zöld Palota, Négy óra a Catedralban, Pantaleón és a hölgyvendégek, Júlia néni és a tollnok, Háború a világ végén, Halál az Andokban, Ki ölte meg Palomino Molerót?, Mayta története, A beszélő, Szeretem a mostohámat, Don Rigoberto feljegyzései, Édenkert a sarkon túl, A Kecske ünnepe, A rossz kislány csínytevései)... Emellett a Nagyvilág az elmúlt évtizedekben rend-szeresen közölte esszéit, cikkeit, pamfletjeit, egy hosszabb önéletrajzi beszélyét (Fiam, az etióp) és egy drámáját (Erkélyek bolondja). Vargas Llosa a kilencvenes évek közepén Ro-mániában is járt, izgalmas pamfletet írt benyomásairól (A Ceau-şescu-villa, amelyet 1995. december 23-án közöltünk), bizonyítva, hogy nem csak visszatérő nagy témájának, a dél-amerikai diktatúrák természetrajzának finomszerkezetét és kreténségét érti, de a kelet-közép-európai népi demokráciáknak nevezett diktatúrákét is. Most egy különös írásával köszöntjük, mely a bűbájosan ironikus és az erotikus irodalom lehetőségeivel kihívóan eljátszó Szeretem a mostohámat című könyvéből való. Megjelenése után akkora sikere volt, hogy folytatta, így született meg különös regénye: Don Rigoberto feljegyzései.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2010-11-20: Kiscimbora - :

A bolond szerencséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Egyetlen lánya volt, és azon tanakodott a feleségével, kihez is kéne adni. Ki-hirdette végül, hogy ahhoz adják, aki olyat tud hazudni, amit a király sem hisz el.
2010-11-20: Irodalom - :

Mario Vargas Llosa: Kandaulész, Lüdia királya

Kandaulész vagyok, Lüdia királya, ezé a kis országé, amely Iónia és Kária között fekszik a századok múlva Török-országnak nevezett hatalmas terület szívében. Királyságomnak büszkeségére válnak szárazság lyuggatta hegyei, kecskepásztorai, akik, ha szükséges, szembeszállnak a betörő frígekkel, aiolokkal és az Ázsiából támadó dórokkal, és le is győzik őket, akárcsak a főníciaiakat, lakedaimóniaiakat meg a nomád szkítákat, akik be-betörnek határainkon, az én legfőbb büszkeségem mégis a feleségem, Lucrecia kancafara.