Csend honolt a kökösi Farm utca 500. szám alatti Bartha-tanyán, így aztán nyugodtan beszélgethettünk dr. Bartha Róberttel, a Lipicai Lovasklub elnökével. Bizonyára sokakat meglep a neve előtti ,,dr". Jó tehát tudni, Bartha Róbert nemrég doktorált. Doktori disszertációjának címe: A lipicai ló tenyésztése és kiképzése a fogathajtásra. Na de ezúttal nem erről, hanem a mögöttünk álló versenyévről beszélgettünk.
- A kettes fogatok országos bajnokságán a Lipicai Lovasklub szerzett egy ezüstérmet (a Bodó Zoltán, Bartha Eduárd, Váncsa Jenő alkotta csapattal), egy bronzérmet Bodó Zoltán révén egyéniben s egy hatodik helyet Bartha Eduárd jóvoltából. Elégedett vagy a teljesítménnyel?
- Igen, elégedett vagyok, hiszen Eduárdnak ez volt az első verseny-éve a felnőttek mezőnyében, ráadásul a bajnokság közben a jól betanított két lovát eladtuk a cseh bajnoknak, s így Edének egy új párt kellett menet közben betanítania olyan szintre, hogy folytathassa a versenyt; a csapatot alkotó hármas mindenike fiatal lovakkal rajtolt, s itt tudni kell, hogy a nagy eredmény eléréséhez feltétlenül szükséges a lovak három-négy éves tapasztalata. Az adott körülmények között jobb eredményre nemigen számíthattam.
- Túl a versenyeken, más területen is történtek figyelemre méltó események.
- Így van, hiszen több lókiállításra is sor került 2010-ben. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: a bukaresti Indagra, a kolozsvári Agraria, a galaci Lipicai, a vaslui-i Nemzeti lókiállítás... Nem lehetett nem észrevenni a Kárpátokon túli Moldva felfokozott ló iránti érdeklődését. Na de menjek tovább, s hadd mondjam el - tudom, a Háromszék idejében írt is róla -, hogy Alsószombatfalván megünnepeltük az egykori Magyar Királyi Ménes immár romániai fennállásának kilencvenedik évfordulóját. Mint ismeretes, az első világháború hajnalán Magyarország kimentette ménesét Alsószombatfalváról. A háborút követően aztán a román állam 1920. október 18-án újraalapította Alsó-szombatfalván a lipicai ménest, mely azóta is prosperál. Öt nemzet vett részt az ünnepélyen. Aztán júliusban részt vettünk a kontinens állami méneseinek berlini találkozóján, októberben pedig Topolcsányban a lipicai lótenyésztők nemzetközi találkozóján. Innen mentünk át Veronába Európa legnagyobb, legrangosabb lókiállítására és vásárára.
- Mit kell tudni erről a kiállításról és vásárról?
- Csodálatos. Mintegy ötvenhektáros területen felvonultattak 800 lovat, a létező fajok mindenike képviselve volt. Tizenhárom hatalmas terem (egy ilyen terem kéthektáros területen feküdt) mindenikében zajlott egy-egy lovasbemutató, a lovassport ágazatai s a lovak lehetséges munkaterületei is bemutatásra kerültek.
- Mi a helyzet az országos lóállományban, azt érinti-e a válság?
- Nemsokára befejezzük az állami ménesek őszi szemléjét a tizenkét ménesben és négy méntelepen. 3300 ló szemléjéről van szó. Ezt az adott körülmények között nehéz fenntartani, leépítésre kényszerülünk. Dön-tenünk kellett, mely fajok maradjanak meg. Természetesen azok kerültek előnybe, melyek őshonosak Romániában, ilyen a Shagyra Arab, a lipicai, a hucul, a Furioso North-Star, a Nonius, a Gidran. Közöttük van olyan is - a Gidran és a Furioso North-Star -, mely tiszta állományban csak nálunk létezik. Az első lépésben a teljes állomány egynegyedét vonjuk ki. Lemondunk az olyan fajokról, melyeket az utóbbi időben nemigen használtak.
- Egy hét, kettő, és véget ér a szemle. Mi következik azután?
- Megkezdjük csikóink képzését, előbb pedig a süttetését, elválasztását .
- Mi kerül a süttetéskor a csikókra?
- Az apjuk, anyjuk jele, a sorszám és az egyesület jele (a mi esetünkben az L (Lipicai Lovasklub).
- Lassan-lassan ránk köszön az új esztendő.
- Még ne beszéljünk a jövőről, jó-e, hiszen csak még az a biztos, hogy valamikor április végén, május elején megrendezzük a hagyományos ménszemlét és lólicitet itt, a farmon. Versenynaptár még nem készült.
- Mit szólsz a nemrég Bodokon lezajlott lovaskonferenciához?
- Jó egy ilyen konferencia. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a lótenyésztők, lószeretők, lovassportra vágyók nem ezt várják, hanem a lehetőséget, hogy tudjanak minél jobban bekapcsolódni a lovaséletbe, kezdve az iskolával - ehhez szükséges egy közös program, melyet a polgármesteri hivatalok támogassanak, miután felmérték, hogy melyek azok a lóbázisok, ahol egy ilyen programot zavarmantesen lebonyolíthatnak -, aztán folytatva az olyan rendezvények szervezésével, melyeken az egyszerű emberek is részt vehetnek a maguk módján, a maguk felszerelésével, és befejezve az olyan szabadidős programok kialakításával, melyeknek egyik fő tényezője a ló. Nap mint nap elhencegjük, hogy ,,lovas nemzet vagyunk", de nem teszünk ez irányban semmit... Aztán még valami: jobb helyeken az ilyen konferenciákra meghívják a szakembereket, s ezek véleményét meghallgatva állítják össze a tevékenységi tervet, programot, és nem hagyják ki a médiát sem, mert ,,a jó bornak is kell a cégér" - a reklám. És még valami: a ló ennek a megyének a szimbóluma kell hogy legyen, hiszen itt él különböző gazdák gondozásában 250 fajtatiszta ló. Még egy ilyen megye Romániában nincsen! Hát ezt sem tudjuk észrevenni, értékelni, kihasználni?! A 250 fajtatiszta ló kötelez! Jobban, mint azt sokan gondolják.
