A váltás jó húzásnak bizonyult. A nyolcvanas évek közepe táján országos junior bajnokságot nyertem, majd ugyanebben a korosztályban világbajnok lettem. Felfigyelt rám a fővárosi Dinamo, és hívott is. De finoman fogalmazok, hiszen az akkor úgy működött, hogy egyszerűen odavezényeltek. Na persze, az éremnek volt egy másik oldala is, az pedig azt jelentette, hogy megszabadultam a katonaságtól."

Névjegykártyája
1968. november 26-án született Resica-bányán. Klubjai: Resicabányai MSC, Bukaresti Dinamo, Konstancai Bokszklub. Edzői: Balla László, Relu Auraş. Eredményei:
1986, Bröndby: junior Európa-bajnoki aranyérem kisváltósúlyban
1987, Havanna: junior világbajnoki aranyérem váltósúlyban
1988: első országos bajnoki cím a felnőtt korosztály váltósúlyában, majd az első olimpiai szereplése Szöulban, ahonnan érem nélkül tért haza
1989, Moszkva: a felnőtt korosztály első világbajnoki aranyérme váltósúlyban
1990, Seatle: győzelem a Goodwill Games játékokon váltósúlyban
1991, Sydney: világbajnoksági bronzérem váltósúlyban
1992, Barcelona: a második olimpiai részvétele és korai búcsúja
1993, Tampere: a második világbajnoki aranyérme nagyváltósúlyban
Bursa: első Európa-bajnoki címe nagyváltósúlyban
1994, Bangkok: Világkupa-győzelem nagyváltósúlyban
1995, Berlin: harmadik világbajnoki aranyérme nagyváltósúlyban
1996, Velje: második Európa-bajnoki címe nagyváltósúlyban
Atlanta: harmadik olimpiai szereplése, s akárcsak Barcelonában, itt is az első fordulóban kényszerült a búcsúra.
Félretéve olimpiai szerepléseit, fenntartások nélkül állíthatjuk: csodálatos pályát futott be. Hatalmas tehetségével, szorgalmával fokozatosan és tudatosan építette az utat, mely a sport halhatatlanjainak oltára felé vezet. Előbb junior Európa-bajnoki címet szerez, aztán az ökölvívósport fellegvárában, Kuba fővárosában, Ha-vannában junior-világbajnokságot nyer. Fiatal üstökösként robban a szöuli olimpia szorítójába, de egy elszalasztott övön aluli ütés a kizárás sorsára juttatja. Érem nélkül kell hazatérnie, pedig... Ami elveszett Szöulban, az megkerült Moszkvában, igaz, nem volt az aranyéremre vésve az öt egymásba fonódó öt karika, de aranyérem volt ― világbajnoki. Nem kisebb ellenfelet győzött le, mint a nyugatnémet Siegfried Menhertet, a boszorkányos négyszög "minden hájjal megkent vén rókáját". S hogy nem véletlen volt Feri győzelme, azt bizonyította egy évvel később, éppen Berlinben verte meg a félelmetes Menhertet. Így jutott el Sydneybe, a ’91-es világbajnokság helyszínére. Nem is volt baj, simán menetelt a dobogó felé, amikor az elődöntőben felbukkant Mehnert utódja, Andreas Otto. A fiatal német bosszút állt elődjéért, s legyőzte Ferit, aki ― miután átvette bronzérmét ― azon kezdett töprengeni, hogy súlycsoportot kellene váltani. Az ötletet tett követte, felment a nagyváltósúlyba, s ezzel útja újra a fellegek fölé kezdett emelkedni. Csak ne jött volna közbe a barcelonai olimpia... ,,Jól kezdődött minden ― emlékezik vissza Feri ―, már két ellenfelemen is túljutottam, aztán jött egy Puerto Ricó-i srác, és kikaptam. Szoros meccs volt, nagyon szoros..." Nem az ütésektől szédült meg, hanem az elkeseredéstől, s egyre erősebben foglalkoztatta a visszavonulás gondolata. Ekkor tűnt fel életében a bákói sportkedvelő új milliomos, Dumitru Sechelarie, s a Dinamótól átigazolta a Bákói Selenához. Feri edzéseit új edző, Relu Auraş irányítja. A jelek szerint nagyszerűen. Feri újra a csillagok közé jut. 1993-ban a tamperei világbajnokságon sorra veri ellenfeleit, Markus Beyert, Orhan Delibast, Szergej Karavajevet, majd a döntőben a kubai Alfredo Duvergelt. Másodszor nyer világbajnokságot a felnőttek között. És még ebben az esztendőben megszerzi első Európa-bajnoki címét. Ke-ményen tartja magát az ökölvívás csillagos egén, sőt, megerősíti helyét az 1995-ben szerzett harmadik világbajnoki címével, méghozzá úgy, hogy újra legyőzi kubai vetélytársát, Aslfredo Du-vergelt. Nem vitás, mindenki olimpiai esélyére esküszik. Feri meg is érett már egy olimpiai aranyéremre. S ezt Atlantában kellett volna megszereznie. Sajnos, a szerencse ezúttal is elpártolt mellőle, Feri újra idő előtt kényszerült a búcsúra. Az a Markus Beyer búcsúztatta, akit korábban Tamperében már legyőzött. A sors fintora ez, a háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok három olimpián még dobogóközelbe sem jut.
1997-ben még megkezdi a felkészülést a budapesti világbajnokságra. A válogatott kerettel együtt edzőtáborba vonul. Keményen dolgozik. Egy héttel a rajt előtt otthagyja az edzőtábort. Visszavonul, és beáll az edzők sorába. Az ifjúsági válogatott edzéseit irányítja, majd Sydneyre ő és barátja, Bondaváli Gergely (így, hogy Bondaváli, s nem másként) készíti fel a román ökölvívó-válogatottat. Az olimpia után megválik a szövetségi kapitányi tisztségtől. Két kisfiával és feleségével Resicabányán él. Szabad idejét családjának, szabadidősportoknak (halászat, vadászat) szenteli.