A szabadságharc leverése után, 1849-ben Kovács kapitányt nevezték ki Há-romszék kerületi biztosává. A császárhű kapitány mindent megtett azért, hogy idejében teljesítse a császári udvar parancsait. A lakossággal szembeni sorozatos megtorlásokkal és anyagi javaik kizsákmányolásával kíméletlen munkát végzett. 1849 decemberében az egyházi alapítványokat próbálta úgy elszámoltatni, hogy bárminemű jövedelem után pénzbeli illetéket rótt ki. Kovács kapitány parancsolatait az alábbi levélben olvashatjuk:
,,Erdővidéki Császári Királyi Alke-rületi Biztossághoz. Folyó év november 21-én 1669 szám alatt meghagyatott a Császári Királyi Alkerület Biztos Úrnak, hogy a kerületében lévő fundációkról terjedelmes jelentést a legsietőbben megtegye. Mely jelentés még máig be nem érkezett. Kény-telen vagyok újra meghagyni ezen rendeletet, a jelen parancs vétele után 24 órák lefolyta alatt megtenni és kötelességének tartani. Jövőre pedig a parancsok szorgalmatosabb teljesítését ajánlom.
Háromszéki Császári Kerületi Főbiz-tosság. Sepsi Szent György, december 12-én, 1849. Kovács kapitány kerületi biztos"
Reményik Károly erdővidéki kerületi albiztossegéd az alapítványokról kimutatást készített:
,,Erdővidék Alkerületi Császári Királyi Biztos Méltóságos Dániel Gábor Úrnak
Közöltetvén velem és szoros kötelességemmé tétetvén a hivatali körömbe tartozó egyházak alapítványait tárgyaló rendelete a Háromszéki Császári Királyi Kerületi Főbiztosságnak, hogy arróli jelentésemet a Nemes Császári Királyi Albiztos Úrnak sietőleg megtegyem. Ezen tisztelt rendelet kö-vetkezéséül hivatalos tisztelettel jelentem:
1. Átaljában, néhány egyházi közösségeket kivéve, valóságos alapítványi tőkék sem tettlegesek, melyekből bizonyos javadalmakat kellene hozni, sem nemlegesek, melyekről évenként vagy nagyobb idúszakoszonként terhelő kamatokat kellene fizetni, nincsenek. Azonban minden egyháznak kisebb vagy nagyobb mértékű jövedelmei és költségei lévén, részint tőkepénzei, részint tartozási tőkéi vannak, melyekről vagy kamatot kapnak, vagy kamatot fizetnek, és ezt az úgynevezett megyei bírák rendes számadás mellett kezelik, s erről minden évben az egyházi vizsgálóbizottságnak számot is adnak.
2. Amely egyházakba kegyes alapítványok vannak, a következők: a Száldobosi egyházi közösségnek az évenként Méltó-ságos Báró Vesselényi Miklós Úr kegyes alapítványából 20 kalangya ősz- és annyi tavaszi gabonát s egyéb apróság járulékokat az ottani egyháznak, vagyis a lelkész és iskolamester számára.
3. Az Alsórákosi egyház közönségbe ad az ottani uradalom kegyes alapítvány következtébe az ottani református lelkésznek 25 For. három metsző bárányt, egy kövér sertést, 24 font túrót, 40 veder bort, 60 véka szemes gabonát, 8 szekér szénát és 50 szekér fát. Ezek felett a múlt évig a dézsmából is 4-et adott, de ez a dézsma megszűnésével megszűnt. Ugyan még egy kegyes alapítvány a méltóságos fő Consistorium rendelkezése alatt, mely szerint az a Rákosi Ref. pap 36, az ottani iskolamester pedig 10 váltóforintot kap évenként, mely még ezen 1849. évben nem fizettetett ki.
4. Az Alsórákosi uradalom birtokosai régi fundátió és újabb kötelezés mellett mindeddig adtak évenként az udvarhelyi Kollegiumnak 100 kalangya majorság gabonát, melyet még 1848-ra sem fizették bé.
Barót, 1849, Reményik Károly Biztosi Segéd"
Wesselényi Miklós 1849-ben nem tudta folyósítani a száldobosiaknak évenkénti adományait. Nemes jóindulatát gátolta betegsége és a szabadságharc elvesztése, valamint külföldi tartózkodása. Kovács kapitány nemcsak az alapítványokból próbált pénzt kivonni, hanem a céhektől és minden jövedelmező tevékenységből. A lakosság sokszor éhezéssel sem tudta teljesíteni követeléseit. Há-romszéken gyűlölte mindenki, még a császárt szolgáló beosztottjai is.
