Gus Johnson marylandi amatőr csillagász 1979-ben figyelte meg az 50 millió fényévnyire lévő, M100 katalógusjelű galaxis peremén a látványos robbanás fényét, amely az SN 1979C jelzésű szupernóva halálát jelentette. A robbanás helyén a következő években jelentkezett állandó, nagy energiájú sugárzást a NASA Chandra és Swift műholdja, az európai Newton-XMM, valamint a német ROSAT űrobszervatóriumok is azonosították. Ez a röntgensugárzás egy folyamatosan aktív objektumot mutatott, elem-zése alapján a csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy az objektum egy fekete lyuk lehet, amelyet a felrobbant csillag anyaga táplál. A szupernóva egyes feltételezések szerint egy ,,ikerpár", azaz kettős csillag egyik tagja lehetett, ,,testvére" viszont még mindig a csillagok ,,megszokott" életét folytatja. A tudósok feltételezése szerint a fekete lyukak többféle módon is képződhetnek, adott esetben a Napunknál hússzor nagyobb tömegű csillag halála teremtette meg ,,életfeltételeit".
,,Az újszülött fekete lyuk igen jó étvágyúnak bizonyult, hiszen az elmúlt harminc év alatt annyit zabált, amennyit csak bírt, s a Földével megegyező tömegű anyagot falt fel" - magyarázta Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizikusa, a New Astronomy című szaklapban meg-jelent tanulmány társszerzője. Kimberly Weaver, a NASA asztrofizikusa ehhez hozzáfűzte, hogy bár kozmikus viszonyokban bolygónk tömege nem túlzottan nagy, ám földi szemmel mégis félelmetes mennyiségű anyagról van szó. ,,Első alkalommal láthattuk, hogy miként születik a fekete lyuk egy normál szupernóvában. Olyan környezetben figyeltük meg a folyamatot, amelyet nem teremthetünk meg laboratóriumi körülmények között, s csupán a világegyetemben láthatjuk" - emelte ki Avi Loeb.
Mint a tudósok rámutatnak, míg univerzumszerte vannak fekete lyukak, meglehetősen szokatlan, hogy a szomszédságunkban figyelhető meg egy ilyen objektum képződése, fejlődése és változása. A szem-füles marylandi tanárnak köszönhetően a csillagászok azt is pontosan tudják, mikor szü-letett meg a fekete lyuk.
A további megfigyelések során a tudósok azt is megismerhetik, hogy mennyi anyagot hagyott hátra a Napnál hússzor nagyobb tömegű csillagból a fekete lyuk, amelynek ugyanolyan jó étvágya van, mint egy növekedésben lévő és örökké éhes kamasznak.
A szupernóva a Napnál nagyobb tömegű csillag végső, nagy robbanása, amelynek során a csillag ledobja a külső rétegét, hidrogénnel, héliummal és nehezebb elemekkel telítve környezetét. A kidobott anyag általában gömb alakban tágul, miközben egyre ritkább lesz. Ha a szupernóva-robbanás közeli por- vagy gázködöt nyom össze, ott megindíthatja újabb csillagok kialakulását, és nehezebb elemekkel szennyezheti azt a ködöt. A Napban és Földün-kön található, lítiumnál nehezebb elemek léte annak köszönhető, hogy a Nap-rend-szer keletkezésekor a közelünkben több szupernóva-robbanás történt.