Nekünk, az emberélet útjának felén jóval túl levő időseknek, akik tanúi és kimunkálói lehettünk a több mint negyven évre visszatekintő Háromszék-Veszprém, Balaton-felvidék kapcsolatainak, a hír kellemesen bizsergeti érzelmeinket, hisz közel félszáz év alatt a legnagyobb ajándék az volt mindkét fél számára, hogy együvé tartozásunkat a rendszer bennünket szétszaggató machinációi ellenére kifejezésre juttathattuk.
A kölcsönös ajándékozások szimbolikus gesztusai négy évtizeden át ismétlődtek. Aztán 1989 utolsó hetében és ’90 első napjaiban gépkocsikaravánok érkeztek István és Gizella városából, hogy a diktatúra kiéheztetéséből és lelki nyomorából bennünket kisegítsenek-kiemeljenek, s elvégezzék azt a kárfelmérést, amelynek enyhítésében a későbbiekben támogathatnak.
Az ajándékgyűjtést testvérlapunk, a Vesz-p-rémi Napló és testvérszínházunk, a veszprémi Petőfi Színház kezdeményezte, de órákon belül csatlakozott hozzájuk Balaton-felvidék minden társadalmi rétege. Veszeli Lajos festőművész, a lap vezető grafikusa személyesen kísérte hozzánk a szállítmányt akkor, amikor még az egész útvonalon lövöldöztek. Élményeiről ötrészes beszámolót írt a veszprémi Naplóban.
Veszeli Lajos küldetésének befejezése után rögvest érkeztek hozzánk Veszprém notabilitásai, Balaton-felvidéki politikusok, s a kárenyhítésnek olyan megmosolyogtató mozzanatai is megragadtak emlékezetemben, mint amikor a híres pápai húskombinát képviselője kiszámította, hogy a sepsiszentgyörgyi húsipar talpra állításához havonként 150 kiló bors szükséges. Én, aki hozzászoktam, hogy a fűszert apró tasakokban szerezzük be, járatlanságom bizonyítására megismételtem a kérdést: nem túlzás ez a borsos tétel?
Ekkor tudtuk meg, hogy valamelyik dunántúli falucska 80 év körüli asszonya egy zacskó krumplit - pityókát - küldött Háromszékre. Neki ennyire futotta.
A támogatások széles köréből illusztrációként még azt említeném, mily rendkívül széles skálán mozogtak. Olyannyira, hogy a veszprémi Vegy-ipari Egyetem rektora felajánlotta: három tehetséges háromszéki fiatalt ösztöndíjban részesítenek a tanulmányi időszakra. A felhívást úgy kellett megfogalmazni, hogy a jelöltek háromszékiek és jó képességűek legyenek. És akkor a három háromszéki jelentkező mellé feliratkozott egy temesvári másodéves egyetemista is, aki háromszéki származású. Végül is a háromszéki származás kritériumának beemelése is elegendő volt ahhoz, hogy a fiatalok Veszprémbe kijuthassanak. Így lett az eredetileg három főből öt.
A devecseri, kolontári és somlóvásárhelyi vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítése ebben az összefüggésben a valós értéken túl szimbolikus magasságokba emelkedik, a nemzeti együvé tartozás és összefogás példázata ez a ,,kölcsönkenyér visszajár" gesztus, amely nemcsak katasztrófák elhárításában segít - az volt a romániai diktatúra vöröse és az ajkai vörösiszap is -, hanem a tiszta örömszerzés szimbóluma lehet, mint a Mikulás-járás vagy a karácsonyi, újévi ajándékozás.