Smaranda Enache és Tőkés László - fáklyás felvonulás a fekete március évfordulóján

Bármi történt is a trikolórral, eredeti üzenete időközben kissé kifakult. Kezdetben ugyanis még csak román politikusok ,,ugatták" Tőkés Lászlót és erdélyi magyar autonómia ,,apropóját" a Koszovóban történtek idején. Rövidesen azonban az RMDSZ, sőt, az MPP is átvette a hangot. Erre a románok bölcsen lecsendesedtek. (Hatásosabb, ha a magyart magyar... ugatja-harapja!)
Megpróbáltam kifürkészni, okozott-e valami lelki traumát a zászló átmeneti hiánya az ,,egyszerű" emberekben. Legtöbbjük legyintett egyet. Azt azonban többen mondták, románok és magyarok, hogy legközelebb nem mennek el szavazni. Korai lenne már afelett elmélkedni, mekkora szerencsétlenséget rejteget a jövő. Ennél is aggasztóbb a jelen tényállás. A huszonegy évvel ezelőtt oly hőn áhított, de napjainkban már koravén demokráciában a román-magyar ,,párbeszéd" megfeneklett a tábla- és zászlóháborúk, az acsarkodások kezdeti... ,,lárvaállapotában".
E lelki, elmebéli fogyatékosságra emlékeztető kommunikációnak vajon az lehet az oka, hogy megfelelő pillanatokban mindkét oldal képtelen ,,vegytiszta" értelmiségi elitet küldeni a parlamentbe? Mert pl. nem a véletlen műve, hogy Tőkés Lászlónak is két évtizednyi kálváriát kellett kijárnia, míg érdemeihez és képességeihez illő pályára léphetett. (Remél-hetőleg nem vált a feledés martalékává az a mozzanat, amikor tiszteletbeli elnöki státusából is kitessékelte őt az RMDSZ.)
Ezzel párhuzamban egy román térfélről választott politikusi sorsot is felemlítenék. Talán emlékszünk még arra, amikor a marosvásár-helyi rettenetes verekedés után egy román asszony-nak volt bátorsága megértően nyilatkozni rólunk, magyarokról a román nemzeti televízióban. Vajon hány erdélyi magyar tudja (politikusok előnyben), hogy Smaranda Ena-che azóta is töretlenül a gyengébbek oldalán áll, és az együttélésre ,,ítélt" nemzetek közti tisztességes párbeszéd kialakításán munkálkodik (Pro Europa Liga, Társadalmi Pár-beszéd Csoport). Mi, magyarok ,,lovagiasan" elfelejtettük nevét, de a román oldalon azóta is célkeresztben tartják. Románellenesnek (!), nem-zetárulónak, volt besúgónak, kommunista párt-titkárnak gyalázzák egyfolytában. A közelmúlt-ban például, amikor pár pillanatig a pórul járt RMDSZ kiszorult a hatalomból, sőt, a parlamentbe jutás küszöbének emelése is szóba került, Smaranda Enache ismét védelmébe vette a magyarokat. A Nemzeti Liberális Párt alelnökeként keményen bírálta a vezető funkciók politikai algoritmus alapján történő elosztását. Meglátása szerint az állam kötelessége lenne - a mindenkori választások eredményeitől függetlenül - fenntartani bizonyos vezetői tisztségeket a kisebbségek számára az államhatalom felső és alsóbb szintjein. Enache asszony szerint az RMDSZ csak olyankor siránkozik (a magyarság nevében), ha kiszorul a hatalomból. Máskor eszébe sem jut időtálló kisebbségi képviselet ügyén munkálkodni. Pedig eljöhet a pillanat, amikor már nem jut be a parlamentbe. Mi lesz az erdélyi magyarság sorsa egy ilyen konjunktúrában - vetette fel a kérdést még 2009 februárjában, mintegy előre látva a Szlovákiában nemrég történteket! De volt bátorsága a román politika elvakult ortodox-centrikusságával is szembeszállni, követelve a kultuszminisztérium akkori államtitkárának, Adrian Lemeninek a menesztését. Hogy mit kapott ezek miatt román nemzettársaitól? Elolvashatják interneten, a http://victor-roncea.blogspot.com/2009/02/anti-romanii-din-societatea-civila-ce.html honlapon.
Vitaindítóként (dióhéjban) ennyit a román-magyar párbeszédről, melynek szomorú állagáért mi, magyarok is hibásak vagyunk, választottainkkal az élen. Befejezésként, az Olvasó szíves türelmével visszaélve még elmesélnék egy vidám(abb) példát a román-magyar párbeszédre. A múlt század hetvenes éveiben történt egy sorsdöntő román-magyar futballmérkőzés előtt. Reggel, a megszokott időben elindult Se-gesvárról az ún. székely expressz Szé-kelyud-varhely felé. Keffe-köttő-keffe-kötő... mondogat-ta a törpe gőzmozdony, miközben csigalassúság-gal cibálta terhét a székely főváros felé. Egyik vagon oldalára valaki - csakis román lehetett - krétával felírta (szívélyes) üzenetét a székelyeknek: ROMÂNIA-UNGARIA 5:0! Bár Udvarhelyszék minden bakterháza előtt megállt a vonat, és a szöveget egyre többen látták, senki sem nyúlt hozzá, estefelé, vissza-jövetelkor is a helyén maradt. Csakhogy a székelyekben is vitára lobbant a virtus! Ékes magyar nyelven, hibátlan helyesírással (és nem rovásírással, hogy az ellenfél is megértse) a következőt firkantotta valaki a román jókívánság alá: LÓFASZT!
A párbeszédnek hatalmas hangulata kerekedett Erdély-szerte, állítólag a szekusok is jobbra-balra dőltek a röhögéstől. De mindennél fontosabb a nettó végeredmény! Biztosan kíváncsiak rá! Hát elárulom: a mérkőzés DÖNTETLENRE sikerült.