Az eltelt évtizedek alatt mindenekelőtt költőként futotta be pályáját (Parázskönyv, 1995, Ütköző, 1996, A Jóisten a hintaszékből, 2002), de figyelemre méltóak tárcanovellái (Udvartér, 2008), a gyermekirodalom területén tett portyái (Piros autó lábnyomai a hóban, 2008, Csigabánat, 2008), nemzedék- és pályatársainak bemutatása a paródia eszközeivel (Lesz maga juszt isa, 2004), valamint szerkesztői, tehetséggondozói és irodalomszervezői tevékenysége.
Új könyve, sorrendben a nyolcadik Védett vidék címmel jelent meg, s alcíme szerint 2003 és 2010 között írt verseket tartalmaz.* Meg-jegyzem, a költő részéről ez esetben jól érzékelhető a törekvés, hogy a kötetbe sorolt verseket szemléleti-gondolati, valamint szerkezeti szempontból egységes könyvvé építse, s így ama ,,védett vidék" képét számtalan kis, egymáshoz tartozó és egymásra utaló részletből, látványelemből, jelenségből, történésből, rezdülésből rakhatja össze az olvasó. Azt gondolom, ilyen esetben a kötetben mint rendszerben való gondolkodás élvez előnyt a költő részéről, s az olvasó és értelmező is magára a struktúrára, a ,,beépített környezetre" figyel mindenekelőtt, s nem a ,,katedrálisokra" vagy ,,palotákra" mint különálló, magányos objektumokra tekint.
A versek ,,történeteinek" helyszíne Fekete Vince szülőföldje, a felső-háromszéki tájegység elemeiből teljesedik ki, olyanokból, mint: domb ölében elnyugvó vidék, medence lent és körben hegyek, zölden viruló táj, meredek oldal, hegyi patak, erdő, erdei út, erdőalj, lankák, Kicsifenyő környéke, Vadorom, Réz-kút, Egres-kút, dombra kapaszkodó keskeny utcák, anyaölnyi dombocska, borvízforrás, kert végében diófával, udvar körtefával, kis teraszos ház stb.
Ez lenne hát a ,,védett vidék", csakhogy maga a lírai alany számtalan szállal kapcsolódik ehhez, azaz hozzátartozik, s ezáltal már egy ,,lelkes" vidéknek mondható. Egymásba épül táj és ember, s így a természeti táj nem is választható el az emberitől, ama belső vidéktől, amelyre Kányádi is gondolhatott, amikor leírta, hogy ,,vannak vidékek legbelül". Egyrészt igaz, hogy ,,a tarka, domb ölében elnyugvó vidék magába szippantja, elnyeli, beissza testét" (Felissza mind), másrészt igaz az is, hogy a költő legbelül éppen ezt a vidéket s lakóit őrzi leghűségesebben: ,,Vagyok úgy most is / sokszor, százszor, / indulok reggel, / régi pásztor, // velük, akik már / rég meghaltak, / de jönnek mégis. / Velem tartnak..." (Vadorom)
A kötetcímül választott ,,védett vidék" tartalma tovább bővítendő, mivelhogy a természeti és lelki ,,táj" mellett irodalmiakat is bevon jelentéskörébe Fekete Vince azáltal, hogy modern és élő klasszikusokat, Kosztolányit, Radnótit, Vas Istvánt, Jékelyt, Kányádit idéző verseket is belefoglal az új kötetbe, nemkülönben a kor- és nemzedéktárs Lövétei Lázár Lászlót, akinek megrendítő erejű verset dedikált (Film), az egészet pedig egy olyan vers, a Mert nem lehet... kezdetű nyitja, amelynek mottója Szabó Lőrinctől származik: ,,mert rettenetes hogy az ember / útja oly silány s oly rövid / a földi portól a veszendő / húson át vissza a porig." (A hitetlen büntetése) Ebben a kötetnyitó versben az emberi létezés titkait fürkésző, sőt, e létezés törvényeivel pörölő költőt ismerjük meg Fekete Vincében, a kötet zárásaként pedig e versre írt variációját teszi a szerző, így is egy kerek egésznek tekinthető verseskönyv benyomását keltve az olvasóban.
Változás érhető tetten Fekete Vince költői pályáján, tekintetbe véve kötetének némely versfüzérét, mindenekelőtt a Vak visszhang és a Védett vidék címűt, legalábbis, ami az építkezést és lírai látásmódot illeti. Egy-egy történet felépítésében, lírai megjelenítésében például sok a homály és sejtetés. Többnyire természeti elemekre és jelenségekre történő utalások és szabad asszociációk uralják az ide sorolható verseket, illetve versfüzéreket, s ezek által próbálja a költő - József Attila szavaival szólva - mélyeiből kiemelni ,,a lélek homályos vidékeit". Mindezt a mindennapi folyó beszédhez közel álló, mondhatni puritán stílusban teszi Fekete Vince. Verseinek költőiségét ezekben az esetekben a váratlan ,,vágások" és utalások - találni montázsra épülő verset is a kötetben -, valamint a képzettársítások adják.
Erre az építkezés- és látásmódra példaként szolgálhat a Barlangok, tengerszemek című szabadvers, amelynek témája egy szerelmi szakítás, s ezt a prózai folyó beszéd egyszerűségével írja le (,,Talán jobb lett volna, ha akkor egyből vége. Mert így szálanként tépdestük ki magunkból pár év minden apró rezzenését."), de a záró rész, a hegyek mélyében hallgató barlangokra való utalás által kap jelentéstöbbletet, tulajdonképpen esztétikai hatást kiváltó művészi erőre tesz szert a vers. Íme, az első résszel látszatra semmilyen kapcsolatot nem mutató második: ,,Van, amikor csak / a fákat látjuk, csak az erdőt, és nem érezzük, amit / amúgy is tudunk magáról a hegyről, hogy benne / titkos barlangok hallgatnak, vagy tengerszemek / rejtőzhetnek."
Lírai hevületű versbeszéd, vagyis az előbbi versfüzérekétől eltérő előadásmód jellemzi a Füvekben, fákban című ciklusba foglalt Tízezer éjt, amely indítást Kányádi Halottak napja Bécsben című hosszú versének nyitó szakaszától kapott. ,,Befonnak egyszer téged is / valami pompás koszorúba..." - hangzik a Kányádi-vers nyitánya. A lírai alany egyfajta objektív alapállást vesz fel ebben, kívülállóként aposztrofálja önmagát, s ugyancsak kívülállóként kezd beszélni Fekete Vince versének hőse, tehát önmegszólításként hangzik el a saját véges életét és az emberi létet az egyetemesség viszonyaihoz s a legfőbb, isteni princípiumhoz igazító számvetésben: ,,Lehúznak egyszer téged is / egy soha nem látott mélybe / hideg lesz lent és vaksötét / s a semmi körbe-körbe". Az egyetemesség perspektívájából (,,tízezer éj") parányinak tetszik az ember, de nem jelentéktelennek, a maga személyesen elszenvedett megaláztatásai és megfélemlítései (,,milyen éj úristen és milyenek Ezek / félelmek hordái mardosó fehér fogak / szigorú szemeik kékesek acélosak") ellenére is meg kell őriznie a szabadság és teljesség iránti igényét, amit a költő a következőképpen fogalmaz meg: ,,olyannak lenni, mint az álom, / járni át meg át a világon, / hogy ne legyen csepp és ne szemcse, / mi ne az egészet jelentse."

*Fekete Vince: Védett vidék. Versek, 2003-2010. Kolozsvár-Budapest, Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy-Ráció Kiadó, 2010