Az októberben Uzonban megtartott sikeres találkozó után lapunk szerkesztői — Farcádi Botond főszerkesztő, Bogdán László és Sylvester Lajos főmunkatárs, Ferencz Csaba gazdasági ügyvezető, Forró Eszter, a Kiscimbora rovat szerkesztője, e sorok írója és Kuti János külmunkatárs — november 24-én este Ozsdolán a település egyik jeles szülöttjéről, a Zsögön Zoltán tanárról, íróról és költőről elnevezett művelődési otthonban találkoztak a lap hűséges olvasóival.
A házigazdák által jól befűtött kisteremben a község elöljárói, önkormányzati képviselők, pedagógusok, a községháza alkalmazottjai és pár nyugdíjas vett részt a rendezvényen. A bensőséges hangulatú laptalálkozón Ördög Lajos nyugalmazott tanító, egykori községvezető is jelen volt, aki büszkén újságolta el, hogy 1968 óta megszakítás nélkül rendszeres olvasója lapelődünknek, a Megyei Tükörnek, majd 1989 óta a Háromszéknek.
Elöljáróban Ferencz Csaba ügyvezető elmondta: a találkozót azzal a céllal szerveztük, hogy meg lehessen beszélni a lappal, illetve az ozsdolaiak mindennapi életével kapcsolatos dolgokat. Farcádi Botond főszerkesztő ismertette a lap irányvonalát, szerkezetét, ezt követően Márk Attila brassói zeneszerző-előadóművész, a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház kántora és Ferencz Csaba csapott a húrok közé, megzenésített József Attila- és Páll Lajos-verseket adva elő.
A hangulatteremtő muzsika után arra kértük hűséges olvasóinkat, hogy vegyék át tőlünk a szót, és beszéljük meg közös dolgainkat, mondják el panaszaikat, illetve észrevételeiket lapunkkal kapcsolatosan.
Elsőként Pál István, a Láros Közbirtokosság elnöke számolt be az immár évek óta zajló pereskedésről az 1968-as megyésítéskor tőlük jogtalanul elorzott erdők visszaszerzéséért. A telekkönyvvel bizonyított 4758 hektár erdőből 2900 hektárt kaptak vissza. Közel hatvan tárgyalás után mondták ki, hogy nincs jogunk a saját erdőnkhöz — mondotta —, ezért a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fordultunk. A módosított földtörvénnyel sem kapták vissza erdőtulajdonukat, ezért jövőre újabb iratcsomót juttatnak el a nemzetközi bírósághoz. Az erdőkitermelés éjjel-nappal tovább zajlik, a legszebb erdőket vágják ki, de panaszunkat még nem tűzték napirendre — panaszolta a Láros vezetője —, amit a polgármester azzal egészített ki, hogy nem csak a közbirtokosságnak, hanem magánszemélyeknek és az egyháznak sem szolgáltatták vissza egykori erdeit.
Kovács Géza, a község volt polgármestere, a helybeli vadásztársaság vezetője elmondta, a vadászterületek nem esnek egybe a községek közigazgatási határával, ezért fordulhat elő az a visszás helyzet, hogy a bereckiek vadászterületének fele ozsdolai, míg az ozsdolaiakénak fele berecki területre esik. A vadásztörvényt miniszteri rendeletekkel annyira túlkomplikálták — mondotta —, hogy azon alig lehet eligazodni.
Ha már a vadászatnál tartottunk, Bogdán László verse éppen kapóra jött, A bráni lakoma című, "hős párfőtitkárunk, Cseausz" aranykorszakáról és egyik erdélyi látogatásáról szóló versével a jelenlevők körében nagy sikert aratott, akárcsak Kuti János az alkalomra írt jegyzetével, melyen percekig derült a hallgatóság.
A lappal kapcsolatosan Pál István azt kifogásolta, hogy miért nem közöljük a hold állását. Kovács Margit azért dicsérte meg lapunkat, hogy névtelen leveleket nem közöl, nem törekszünk hatásvadászatra, nem bulvárosodtunk el. "Őrizzék meg a lap színvonalát és annak minőségét" — javasolta, azt is elmondva: habár lapunk szombati számát csak hétfőn kapják meg, annak írásai időtállóak, később is értékes olvasmányok.
Brănduş-Dendyuk Szilveszter polgármester szerint a szegénység Ozsdolán is érezteti hatását, "sokan a friss híreket a szomszédasszonytól tudják meg". A kishilibi roma közösségről megtudtuk, hogy száma megközelíti a kilencszázat, ami a lakosság egynegyedét jelenti. Bizonyos hányaduk, hatvan százalékuk megkeresi a lehetőséget, hogy ne szoruljon társadalmi segélyre, kimennek külföldre, főleg Magyarországon, Lengyelországban és Dániában dolgoznak kishilibi romák. Külföldön sokat látnak, hallanak, kezd megváltozni az életmódjuk — vélekedett a község első embere.
Sylvester Lajos arról szólt, hogy habár Zsögön Zoltánról nem feledkeztek meg, nevét 1991 óta a művelődési otthon viseli, melyen emléktáblát helyeztek el, és egykori szülőháza helyét kopjafával jelölték meg, Ozsdola többi jeles szülöttjének, Szőcs Mihály és Czompó István középiskolai tanárnak nem állítottak emlékjelt, akárcsak Dézsi Dénesnek és Pusztai Ferencnek, a két betyárnak a faluközösség adósa maradt, és az iskola névadójának, Kun Kocsárdnak sincs szobra. Dézsivel és Pusztaival kapcsolatosan még mindig megoszlanak a vélemények, az idősebbek közül sokan ellenzik, hogy hősöknek tekintsék őket. Az emlékjelállításról a község polgármestere elmondta: már megfogalmazódott egy majdani szobor felállításának gondolata, a tömbház előtti kis parkban volna a helye, de még nem dőlt el, kinek állítanák.
