Az ozsdolai találkozón nem voltak ugyan túlságosan sokan, de a beszélgetés és a bensőséges hangulat kárpótolhatott sok mindenért.
Jómagam harminchárom esztendeje töltöttem több napot a nagyközségben az akkori, azóta tragikus hirtelenséggel elhunyt Birta Gábor körorvos barátom meghívására, aki olyanokkal is összehozott, akikben még elevenen élt a húsz éve megjelent Ozsdola leánya című ,,regény" és ,,hősei", a ,,betyárok". A Kovács György által banditáknak tartott Pusztai, Dézsi és Jeges emléke. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a ,,betyárok" tevékenységét azóta már reálisan is megörökíthette Iochom István, lapunk munkatársa jól dokumentált könyvében, de mégis érdekelt, hogyan él ma Ozsdolán a betyárok emléke, hiszen esetleges szobor állítása is fölmerült, ettől azonban, ahogy hallom, a község vezetői egyelőre elálltak, lévén más fontosabb személyisége is Ozsdolának, aki szobrot érdemelne. Mintha a Pusztaiék tetteinek megítélésében sem lenne konszenzus. (Zárójelben: most kavart hatalmas vihart a román filmes új hullám legújabb alkotása, A fiatal harcos portréja. Constantin Popescu félig dokumentumfilmjében a Fogarasi-havasokban hosszú esztendőkig harcoló partizánok, legionáriusok, katonatisztek hőstörténetét dolgozza fel, ami több ponton emlékeztet Pusztaiék ellenállására...)
Nem álltak el viszont a helybeliek jogos vagyonuk, a közbirtokossági erdők visszaszerzésétől, mivel számukra kedvezőtlen bírósági ítélet született, nagyon helyesen a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fordultak. Mindez világosan jelzi, sok minden változott Ozsdolán is, az emberek már nincsenek megfélemlítve, kiállnak jogaikért.
Harminchárom éve Birta összehozott az azóta elhalálozott vajdával is, aki meglepően valóságosan ítélte meg a több szempontból hátrányos népe helyzetét.
Kiderült, az ozsdolai romák sem ülnek ölbe tett kézzel, várva a sült galambot, mobilitásukra jellemző, hogy bátran vállalkoznak, mennek Magyarországra, Lengyelországba, felismerve lehetőségeiket, s ahogyan a polgármester félig viccesen elmondta, sok rosszat lehetne mondani róluk is, de azt, hogy ne tudnának számolni, még ellenségeik sem állíthatják. S megvan a magukhoz való eszük is.
Hogy ez mihez elég a huszonegyedik század elején, majd elválik. A világ kitárult, naponta változnak a körülmények, a helyzetekhez alkalmazkodni kell.
