Az emberiség évezredek óta afrodiziákumnak tartja a fekete szarvasgombát, ám úgy tűnik, magának a növénynek is elkelne némi nemi segítség szaporodásához. A gombafajta a föld alatt nő, tölgyek tövében, termesztése — azaz ember általi szaporítása — nemigen sikerült eddig. Francesco Paolocci olasz genetikus vezetésével azonban egy perugiai tudóscsapat felfedezte, hogy szarvasgombából van nőstény és hím. Ez ,,gyökeres" különbség a többi gombához képest, mivel azok önmegtermékenyítők, és aszexuálisan szaporodnak. A szarvasgombánál azonban nemcsak a kétneműség jelent ,,demográfiai" problémát, hanem az is, hogy egy-egy ,,telephelyen" csak azonos nemű kolóniák élnek, a másik neműekből a legközelebbi csoport egyáltalán ,,nincs kéznél": sok méterre tenyészik. A szarvasgombák így afféle szerzetes- és apácarendek a növényvilágban.
Az olasz kutatók megpróbálkoztak ,,koedukált" kolóniákat létrehozni, ám azok hamarosan egyneművé váltak: vagy hímmé, vagy nősténnyé. Feltételezéseik szerint a szarvasgombák ,,kerítői" állatok: ők közvetíthetik a két nem spóráit a ,,legény- és a leánygombák" között. Kutyák, disznók, bogarak merültek fel spontán spórafutárként. A szarvasgomba amúgy kölcsönösen előnyös szimbiózisban él az őt ,,elszállásoló" fával: a gyökerén megtelepedve táplálékkal, ásványokkal látja el, cserébe a gyökérből táplálkozik. Szü­retelésének ősszel és télen van az ideje, ,,gombavadászdisznókkal" és -kutyákkal szimatoltatják ki a fekete gyémántnak is hívott növényt.
A fekete szarvasgombát périgord gombának is nevezik, mivel a franciaországi Périgord környékén a leggyakoribb. Ára általában csillagászati, és nem fog egyik napról a másikra lezuhanni, mivel még ha sikerül is a termesztés, a szarvasgomba lassan nő. Éppen szombaton, november 27-én fizetett egy makaói üzletember 330 000 dollárt egy pár Toscanában termett fehér szarvasgombáért, az egyik kicsit többet nyomott egy kilónál.